Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Suricated álma	Suricated	2009.01.17. 10:13
Egy rendkívül bizarr, és zavaros álmom volt a minap. Azt azért tudni kell, hogy én elég gyakran álmodok mindenfélét, de szinte sohasem emlékszem, hogy mit. vagy ha igen, ébredés után nem sokkal elfelejtem. azért osztom meg most veletek, hogy ne vesszen el a feledés homályába, és kiváncsi vagyok, hogy milyen jelentést láttok benne. Nyilván már feltűnt nektek, hogy szeretem a furryt és az állatokat. ezért leginkább azok az álmok vannak rám a legnagyobb hatással amikben állatok vagy furryk szerepelnek. ezeknek nyilván szimbolikus jelentőségük van, nem tudom. Talán kivetíthetőek valódi életem szereplőire, történéseire, saját érzelmeimre, ezeket idézik fel. nem vagyok pszichológus, ezt sem tudom. Ezek az álmok nem a felidézett képek, szereplők vagy történések miatt emlékezetesek számomra, hanem azért mert egy olyan fokú érzelmi töltéssel rendelkeznek, olyan erős érzelmekkel töltenek el, amelyet ébren még sohasem tudtam átélni és valószínűleg más sem. Szeretet, félelem, hűség...ezek a leggyakoribbak. Persze csak nagyon ritkán, évente egyszer-kétszer fordul elő, hogy ennyire... és ilyenkor napokig ennek a hatása alatt vagyok. Talán őrültnek hangzik, de így van. Ez egy nagyon furcsa és különös élmény. Csak egy példa: régebben szurikáta mániás voltam. A dolog még 2006 végén kezdődött. Egy olyan szintű már-már beteges mánia alakult ki nálam, hogy szinte minden gondolatomat az uralta. Furán hangzik, de ez is "csak" egy (pontosabban egymás után több) álomnak köszönhető... azt hittem, hogy a szurikáta a totemállatom, sőt, hogy előző életemben talán biztos az is voltam... Ma már én is irreálisnak vélem akkori viselkedésemet. És mégis, magával ragadott és a rabjává váltam... ez nem hobbi. Talán valamiféle elmebaj lehet. Nem tudom. De aztán ez a "kötődés" lassan-lassan csökkenni kezdett. 2008 nyarára pedig nyomtalanul elmúlt. A tudat, hogy elvesztettem a "fajomat", üressé tett. De nem különösebben foglalkoztam vele. Mániák jönnek és mennek... Valószínűleg nem a véletlennek köszönhető ez az álom sem (mint ahogy az sem, hogy az utóbbi időben egyre jobban kezdek a farkasok és rókák rabjává válni, annak ellenére is, hogy sokan egyszerűen hülyének néznek). Az utóbbi időben érdeklődési köröm kezd változni, egyre jobban belemerültem a furry (sokak által sajnos csak mocskosnak és perverznek nevezett) világába. Ez megmozgatja az ember fantáziáját, ötleteket kap. Elkezdtem nézni a WR-t, Hyper Police-t és más animéket is. Ráadásul nemrég kerültem kapcsolatba ezzel az oldallal (WR) és közösséggel, és ez még tett is rá egy jó nagy lapáttal. Ez nem baj, sőt. Csak túlzásba nem szabad vinni. Talán ez az álom is valamiféle üzenet, hogy azért ne merüljek bele ennyire, vegyek vissza... Ráadásul ezen a napon különösen elfáradtam, rosszkedvem is volt, elárasztottak a mindennapi gondok... és este betegre ettem magam. Ennek köszönhető, hogy hajnali 3-kor még nem aludtam. De amikor végre sikerült, abban sem volt sok köszönet. Egész éjszaka lidérces álmok gyötörtek, ezekre nem emlékszem, de nem volt túl kellemes. Az az álom, amit most leírok, ébredésem előtt nem sokkal történt. Egy üdülő-szerűségben voltunk egy lánnyal, akinek az arcát nem tudnám felidézni, nem is érdekes. Az épület nagy volt, rajtunk kívül egy lélek sem... kint koromfekete sötétség, és síri csend. De mi féltünk, mert valahonnan tudtuk, hogy odakint démoni szörnyek (talán vámpírok?) vették teljesen körbe az épületet, hogy elintézzenek minket. A félelem hátborzongatóó volt. Az egyik elhagyott szobában találtunk ilyen furcsa, fémszínű hungarocell-szerű lapokat, melyről kiderült, hogy fegyver a vámpírok ellen: ha átnyomsz rajta egy ilyen ezüst-rudat, akkor a lap zöldeskéken elkezd szikrázni, izzani, majd kis idő múlva felrobban, és tízméteres körzetben szétvisz mindent, valamiféle vegyszert spriccelve mindenfelé, ami még az acélt is átviszi. Ezért is gondoltam, hogy vámpírok lehetnek odakint, mert az ezüst-motívum még többször is feltűnt az álomban. Meg elkezdtem nézni a Hellsinget is az utóbbi időben... Szóval felkaptuk a lapokat, és elindultunk kifelé; amikor kiértünk, hirtelen megváltozott a helyszín. Ezután számomra ismerős helyszínek és emberek tűntek fel gyors összevisszaságban körülöttem, mintha csak egy filmet szétvágnál 5 másodperces darabokra, és ezeket a darabokat összevissza sorrendben játszanád le ... de ezzel most nem úntatnék senkit. Ami még fontos lehet számunkra, és ami az egészben a legfontosabb, az az álom utolsó szakasza. Ugyanabban a helyiségben álltunk, ugyanazzal a lánnyal, mint az elején. Egyszerre csak furcsa zajokra lettünk figyelmesek, a hátsó kertből jött. Ahogy odaértünk, és kiléptünk a hátsó kertbe, hirtelen megtorpantunk. Egy nyomorúságos, hulladékból összedobált ól előtt egy szürke farkas állt, valamiféle póznához láncolva. Nagyon bizarr látvány volt, nem is tudom pontosan felidézni, valamiféle átmenet a "valóságos" és "rajzolt" farkas közt. Az állat elég rossz állapotban volt, összeverve, fázva, éhesen, de annál elevenebben. Ugrásra készen állt, morgott. Féktelen dühöt éreztem felőle. A félelem csaknem lebénított. Ugyanakkor nemes büszkeség, erő és természetes szépség is áradt belőle. A mellettem elő lány szintén érezte ugyanezt, előkapott "valahonnan" egy darab nyers húst és odadobta neki. Ekkor valahonnan kutyák kerültek elő. Itt jegyezném meg, hogy bár nem láttam egyetlen kutyát sem, mert "valamiért" mindig a látóterünkön kívűl voltak, de azért biztosan tudtuk, hogy ott voltak néhány méterre, szép nagyok ráadásul. Gyűlöletet és megvetést éreztem felőlük - a farkas felé. Gyűlölték és megvetették a farkast. Meg akarták ölni. Elkezdték dobálni, mindenféle tárgyakkal, kövekkel, féltéglákkal, miközben a legváltozatosabb módon szidták és gúnyosan viccelődtek rajta. A farkas morgott, a dühe erősödött. Ekkor következett a "töréspont". A farkas hirtelen széttépte láncait. Mi meg csak ott álltunk.. a farkas felénkfordult. Ugrásra készen morgott ránk... de most nem dühöt éreztem felőle. Hanem valami azt mondta a fejemben: Gyűlölöm a rókákat. De ti nem gyűlöltök engem, Segíteni akartatok, és ezért most megvédelek benneteket a kutyáktól. Hirtelen szeretetet éreztem a farkas irányából. Itt jegyezném meg, hogy bár egyikünk sem szólt egy szót sem, mégis képesek voltunk kommunikálni, telepatikus úton, látva egymás gondolatait és érzelmeit. És ekkor hirtelen, mint a villámcsapás jött a felismerés: mi ketten, a lánnyal nem is emberek vagyunk. Hanem emberek és rókák bizarr keverékei. Ezért utalt a farkas a fajunkra. Ránéztem a lányra, és ő sem az volt már, mint eddig. Mintha az a furry rókás rajz elevenedett volna meg előttem, mint amit Fehér oldalán láttam, a "Furry farkasok" toricban. Homályosan, torzan, de élethűen. Hirtelen elégedettség öntött el. Hiszen ez a mi "belső énünk", és most végre felszínre tört. A gondolat amilyen gyorsan jött és töltött el, olyan gyorsan el is múlt. A kutyák a lányra ordítottak: "Vixen-k***a, most meghalsz! (Igen, így, szó szerint, emlékszem rá.) A félelmünk erősödött... A farkas hirtelen megmozdult, és felénk ugrott. Pont időben teperte le a mögöttünk álló, ránk lecsapni készülő kutya-szörnyeket. Feláldozta magát értünk. Éreztem, ahogy meghal a farkas, miközben próbáltunk menekülni. Nem tudom, sikerült-e elmenekülnünk, mert ekkor felébredtem... Mindenesetre mivel nem túl sokat aludtam, ezért a napom is el lett rontva. Mégis sajnálom az álmot, mert kíváncsi volnék, hogy végződött... Na meg azt is, hogy ébren miért nincsenek soha ilyen jó ötleteim. Ráadásul úgy, hogy még látom is magam előtt... :)

Carcharoth álma	Carcharoth	2007.11.27. 14:03
Nagyon szép és érdekes álmom volt az éjjel. Az egész talán annak köszönhető, hogy mostanában egy nagyon érdekes könyvet olvastam, amit Fischl Frigyes írt, az a címe, hogy A barátom a farkas. Nagyon érdekes mű, arról szól, hogy a farkasok milyen intelligensek, és mennyire lehet őket emberhez szoktatni. Na, de lezárva a rövid bevezetőt, áttérek az álmom megfogalmazására. Falka talit szerveztünk, és erre most mindenki el tudott jönni, egy meleg nyári nap volt. A Városligetbe beszéltük meg a talit, én előbb kimentem, mint a többiek. Aztán szép sorjában mindenki odaért, és akkor megálltam előttük, és tartottam egy rövid beszédet arról, hogy mennyire örülök, hogy mindenki el tudott jönni, meg a klub szelleméről beszéltem egy kicsit, hogy aki ott van, az azért van ott, mert valamilyen vonatkozásban szereti a farkasokat. Ezzel mindenki egyet értett, és mindenki helyeselt. Én elmentem egy rövid időre, mondtam a többieknek, hogy várjanak ott, és egy platós teherautóval jöttem vissza, meg a könyv írójával, Fischl frigyessel, és a teherautón lévő nagy faláda kinyílt és egy csomó fehér farkas ugrott le a kocsiról, és örülve szaladtak oda a többiekhez. Mindenki önfeledten játszott a farkasokkal, még Karom is elejtett egy halvány mosolyt, és megveregette a vállam, hogy ügyes vagyok. Miután mindenki fáradtan ült le a fűbe, mint a mi falkánk tagjai, mint a farkasok, akkor jelentettem be a legnagyobb meglepetést, hogy ezek az állatok még fiatalok, nem rég fehéredtek ki, még szinte kamaszok, és még nincs nevük, és mindenki úgy válasszon magának „társat”, hogy neki kell elnevezni, és onnantól kezdve az hivatalosan is a saját farkasa lesz. Először mindenki azt hitte, hogy csak viccelek, de aztán látták rajtam, hogy halálosan komolyan beszélek. Mindenki mélységesen meg volt hatva, mindenki elnevezte barátját valahogy majd a hozott nyakörvekre filctollal felírta a nevét, feltette a farkasra, és sötétedésig játszottunk tovább velük, közben sok mindent megtanultunk róluk, hála Fischl úrnak. Gondoltam arra is, hogy az álmom akár még meg is valósítható, hiszen a könyv írója magyar, és Veszprémben lakik, és ma is farkasokkal foglalkozik, és szeretném megbeszélni vele, hogy egyszer, ha összejön egy komolyabb tali, had menjünk el hozzá, és had nézzük meg a farkasait. Majd meglátjuk, mit tudok össze szervezni! Addig is jók legyetek. :D

Yume álma	Yume	2007.10.29. 07:29
Az egész falka ott volt. Egy hatalmas tűz körül futottunk, mintha táncoltunk volna. Dobok dübörögtek. A tűzből lassan füst szállt fel, a tánc és a dobok hangja egyre gyorsult. A füstből lassan egy hatalmas farkas alakja bontakozott ki. Hirtelen csend lett, és mi megálltunk. A telihold felé emeltük fejünket, és vonyítottunk. Fehér hirtelen elhallgatott, és izgatottan a levegőbe szimatolt. Követtük a példáját, és mi is megéreztük! Cheza illatát éreztük! Kérdőn pillantottunk a szellemre, és ő lassan bólintott, hatalmas, ezüstös fejével. Mintha még mosolygott is volna. Ekkor Fehér futásnak eredt. Carcharoth követte, mögöttük a Betha pár, és sorban a többiek. Én majdnem a legvégén loholtam, boldogságtól összeszorult szívvel. És sokáig csak loholtunk és loholtunk. Azt éreztem, hogy mindjárt a Paradicsomban is leszünk. Sőt én máris ott éreztem magam, hiszen együtt volt a falka, és mindenki nagyon boldog volt. A Virág illatát követve hóborította hegyre kaptattunk föl. A csúcson Darcia holttestét találtuk, és a félig megfagyott Chezat. Nem tudom mi történt. A lényeg, hogy Cheza nagyon megörült nekünk. Hó helyett virágszirmok kezdtek hullani. És körülöttünk is virágok nyíltak. Rengeteg hófehér holdvilág. A telihold vörös lett, és egy út jelent meg előttünk. Cheza elindult rajta. Az Alpha pár gondolkodás nélkül utána indult. A viráglány futni kezdett, és mi boldogan követtük őt. És megint sokáig nyargaltunk. Előttünk a horizonton már kezdett körvonalazódni egy gyönyörű hely: a Paradicsom. És mi egyenesen afelé tartottunk. Gyönyörű volt, ahogy az a rengeteg csodálatos farkas a vörös telihold fényében virágok közt rohant. Nekem olyan érzésem volt, hogy az utazás sosem ér véget. Azt hittem ez már a Paradicsom...hogyan is lehetne ezt a felhőtlen örömöt fokozni? Aztán mégis odaértünk, és rájöttem, hogy igenis lehet! Mindenütt holdvirágok nyíltak, és rengeteg farkas üldögélt, szaladgált, álldogált mindenütt. És Cheza énekelni kezdett, és mi fáradtan gyűltünk köréje, és ő simogatott minket. És mind elaludtunk. Együtt.

A pórul járt vadász	Carcharoth	2007.10.18. 16:55
Az egész egy meleg délutánon kezdődött, én, Carcharoth vadászni indultam, magam mögött hagyva a falka biztonságát. A többiek Fehérrel maradtak egy nagy, sziklába vájt barlangban. Épp becserkésztem egy nagyobb nyulat, amit pillanatok alatt meg is fosztottam az élet definíciójától, amikor a távolban megjelent egy idegen farkas. Ahogy közeledett, kirajzolódott valódi mivolta. Egy rozsdavörös nőstény volt, még a szeme sem állt jól. Minden büszkeségét félredobva nem vadászott magnak, az én zsákmányomra fájt a foga. Természetesen nem hagytam magam, és a nyúl tetem fölött véres csatába kezdtünk. A verekedésből végül senki sem került ki győztesen, mert hát elkergettem ugyan a farkast, de magam is komolyan megsérültem. Már szürkült az ég alja, mire sikerült vissza vonszolnom magam a barlangig. De ott összeestem és nem emlékszem onnantól semmire. De ekkor kívülről, mint külső szemlélődő láttam tovább az eseményeket. A Többiek kirohantak a barlangból és körém gyűltek. A falka minden tagja fenséges farkas képében volt. Ott volt Fehér, természetesen fehér farkas képében, Shinkei, aki a szürkének sötétebb árnyalatában látszott, I, aki ezüstös szürke bundát öltött, Yume, aki apró termete ellenére egy erős fiatal farkas képében ült a többiek között, ő is kissé szürkés beütést keltett. Aztán Sayuri is ott volt, a tőle már jól megszokott Toboe színű bundában, és a falka tagjait bővítették még Karom és Kóbor, akik fekete bundában voltak. Jómagam természetesen Hige színeit öltöttem magamra. Na de visszatérve a történethez…. Ott feküdtem magatehetetlenül a földön, és a többiek odasiettek hozzám. Fehér a hátára vett, és meg sem állt velem egy tábor is. Kicsit egy indián táborra emlékeztetett. Bevitt és letett az egyik sátorban, majd megnyalta az arcom, és várt. A többiek kint ültek a sátor előtt, amikor egy idős alacsony férfi jött be a sátorba és mindenféle növényeket összepréselve egy masszát készített, amivel bekente a sebeimet. A kenőcs csípett, ettől magamhoz tértem, és felnyüszítettem, amitől Fehér megijedt és rögtön a segítségemre akart sietni, hozzám bújt és védelmezni próbált. A többiek is hegyező fülekkel hallgatták az eseményeket, Az ember azt mondta, hogy nem lesz bajom, meggyógyulok, de komoly sérüléseket szereztem, és csak a többiek gyorsaságán múlt, hogy nem lett nagyobb bajom. Aztán arra emlékszem még, hogy magamhoz térve rögtön a falkát kerestem, de Fehér megnyugtatott, hogy mindenki itt van. Bejöttek a sátorba a többiek is, és egy tűzrakást körbe feküdtek, Fehér is ott feküdt mellettem, és ő is vigyázott rám. A következő emlékképem, hogy mindenki alszik a tűz körül, én is hozzábújva pihenek a párom mellett, és ő őrködik felettem. De ekkor felébresztett az a mocsok göri, szóval nem tudom, hogy pontosan hogy is lett vége az álmomnak. De mivel a Falka nagy része ott volt és támogatott, biztos szép vége lett. :D

Egyetemi farkasok	Carcharoth	2007.10.18. 16:52
Érdekes álom volt, valószínűleg az előző esték eseményei ihlették a történetet. Úgy indult az álmom, hogy az egyetemen voltam, a Gömb aulában (hatalmas üvegkupolás rész a suliban, nagyon szép :D) voltam, épp mentem volna órára, amikor az egyik ajtón belépett a már jól ismert falka. ( Kiba, Tsume, Hige, Toboe és Blue ) Furcsán néztek körbe. Megdöbbentette őket, hogy az egész egyetemen csak farkasok vannak. Emberi illúzióba öltözött farkasok. Jó magam is ilyen képességgel felruházott farkas vagyok, és voltam az álmomban is. Oda mentem hozzájuk, és megkérdeztem, mit keresnek itt. Azt mondták, hogy az orruk után jöttek, mert hogy itt sok idegen farkas szagát érezték. Mosolyogtam, és mondtam, hogy jól működik az orruk, mert itt tényleg sok a farkas. Elmagyaráztam nekik, hogy ezen az egyetemen a túlélést oktatják, és hogy a farkasok hogy tudják felvenni a versenyt a nemesekkel. Körbe vezettem őket az épületben, ahol néhány előadásra be is néztünk, az egyik helyen épp a nemesekről oktatták a hallgatóságot, hogy miként lehet védekezni ellenük, a torna csarnokban a támadásokat gyakorolták, és azt, hogy ha fegyverrel támadnak rájuk, akkor hogyan védjék ki. A farkasainkat lenyűgözte a látvány, még nézelődtek egy darabig, amíg láttam őket, azt viszont tudom, világosan emlékszem rá, hogy Hige itt is azonnal a büfét rohamozta meg :D. Velük maradtam volna még, de órára kellett sietnem, és mire kijöttem a teremből, már nem voltak ott és nem találtam őket sehol. Azóta sem tudom hol vannak, talán az egyetemen vannak, csak hát az egy nagyon nagy épület, szóval lehet, hogy elkerültük egymást. De talán egyszer nekik megyek a folyosón:P

Sayuri álma	Sayuri	2007.08.07. 14:25
Borzalmasan agyament, hülye álmom volt! XD Tegnap megtette a hatását az egész napos Hooligans hallgatás, valamint a Twisterezés, és Wolf's Rain nézés (patogatott kukoricával, és kólával, valamint p.zs.-ével) Valamint a Gumimacik kártékony hatása. Először is, egy nyugodt csendes sikátorban sétáltam fogalmam sincs h hol! :D Ott volt egy Holdvirág (WR) Nagy-nagy fény lett, és mikor kinyitottam a szemem, a Hooligans koncerten voltam megint! :) De rögtön vége volt, és az aláírásos teremben voltam, épp írták alá a sapkámat( nem tom miért sapkát, mikor én kendőt vettem igazából) megjelent egy óriás zöld gumimaci, és megint világos lett, mire felébredtem, egy sötét barlangban voltam! Vagyis voltunk. Mert utána észrevettem h ott van Csipa mellettem!Meglepődött Megkérdeztem tőle h mi történt, és szó szerint ezt mondta: "Valaki eldimenzionált minket! Itt csak egyet lehet tenni!" Erre fütyült egyet, elöjött két majom( Hooligans-es póloba, sapkába, stb.) hoztak egy Twistert, erre Csipa pörgetett egy jobb kéz zöldet! T_T (Mondanom se kell vesztettem) Aztán elindultunk egy folyosón(fogalmam nincs hogy került oda! ) Szóval mentünk, és közben kiderült, hogy Csipa egy beépített kém is egyben, nemcsak az együttes énekese. És azt mondta valami fontos küldetése van, de miután ez titok lett volna, engem is kinevezett ügynöknek O_O Szóval hivatalosan is Dante ügynök lettem! :D Szóval mentünk, sétáltunk, erre feltűnik egy csapat icipici zöld gumimaci, katonai ruhába, és felénk jönnek teljes erővel,és közben azt kiabálják h "ÉLJEN A DEMOKRÁCIA!" XDD Kicsit megijedtem, de Csipa egy hálót dobott rájuk! Átugrottuk őket, és mentünk tovább, amikor megjelent a Fűrész című horror filmből ismert baba! Bejött kemény háromkerekűvel, elkezdett röhögni, majd még mielőtt leüthettük volna, megjelent Joda mester, nyitott egy kaput, ami egy lefolyóhoz hasonlított és azt mondta h menjünk bele! Oké, belementünk, de amit azutn láttunk szörnyű volt... Az óriÁs GU-MI-MACI éppen Jancsit, és Juliskát dobálta neki, egy trambulinnak és mindig visszapattantak! És körülötte pedig a már jól ismert icipici gumacik táncoltak! :D Éppen szólni akartunk neki h haggya abba, mikor rakétával, megérkezett Kiba, Tsume Hige és Toboe! Ők is Dante ügynökök voltak! O_o Közös erővel megpróbáltuk lefagyaztani őket, de nem tom h sikerült-e, mert megszólalt az átkozott ébresztőóra! -__- Remélem azért még fogok ilyet álmodni! XD

Rhysa álma	Rhysa	2007.06.30. 08:23
Fenyőerdővel övezett hófödte mezon sétáltam, felettem a csillagos, felhőktől nem takart ég. Hirtelen neszezésre lettem figyelmes, majd egy vonyító szürke farkason akadt meg a szemem. Ahogy el tudtam tőle szakítani tekintetemet, észrevettem, hogy nem csak mi ketten vagyunk a réten. A fák és az éjszaka sötétjéből egyre több farkas alakja bontakozott ki. A büszke állatok teljesen lenyűgöztek és velük táncoltam a mezőn (nem Cheza voltam és nem is Kevin Costner XD - csak én). Mind ismerősek voltak, és hamarosan rájöttem, hogy mind az életem részei. Családtagjaimra, barátaimra, közelebbi ismerőseimre ismertem rá közöttük, mindegyikük különbözött a másiktól, egyedi volt - ha másban nem, akkor bundájuk árnyalatában, termetükben. Miután a szürke farkas (aki egyébként apu megtestesítője volt :)) táncba hívta a többieket és velük együtt engem is, csatlakozott hozzánk. Volt egy Fehér farkas is, aki egész megjelenésével teljesen elbűvölt. Áttáncoltam az egész éjszakát velük, és reggel kipihenten, boldogan ébredtem. A betegségem elmúlt, és csak a már említett nátha maradt. Gyönyörű volt, mintha él"oben is átéltem volna... :)

Carcharoth álma	Carcharoth	2007.06.29. 10:26
Ezt a történetet tegnap éjjel álmodtam, és úgy voltam vele, hogy mielőtt teljesen elfelejtem inkább monitorra vetem.(ha már papírra nem lehet:) ) Érdekes álom volt. Mostanában a falkával annyit beszéltünk az anime-fagyi-taliról, hogy a fél életemet ez tette ki. Ebből ered, hogy éjjel az agyam álomért felelős területe ötvözte a valóságot a fikcióval. Az egész úgy kezdődött, hogy otthon készülődtem, és indultam a Margitszigetre. A többiek úgy beszélték meg, hogy a Nyugatinál találkoznak, én viszont egyenesen a szigetre mentem. A bejáratnál beszéltük meg a talit. Én ott álltam egymagam és a falnak dőlve várakoztam. Az új Hige-s pólóm volt rajtam, amit már alig vártam, hogy felvehessem:). Ezen kívül rajtam volt még a Tsume stílusú napszemcsim, ami nélkül megvakulnék a napon. No de ennyi elég is lesz a személyleírásból, nem ez a lényeg, meg aztán az igazi talin is az lesz rajtam:). Na szóval.. Ott álldogáltam, amikor a híd felől egy kisebb illetve egy nagyobb társaság közeledett felém. Feltételeztem, hogy azokról van szó, akiket várok, hisz képről már láttam a legtöbb jelenlévőt. Engem is észrevettek, és a Hige-s pólónak köszönhetően tudták, hogy engem kerestek. Iwiiiii rögtön nekiesett a Tsume-s szemüvegemnek és minden áron elakarta szedni tőlem:). De nem hagytam. Aztán mind elindultunk befelé a szigetre. Találtunk egy tök jó helyet, ahol egy nagy fa alá lelehetett telepedni, és nem messze tőle volt egy fagyis stand is. No azt persze azonnal megrohamoztuk. Miután hosszas bíbelődés után mindenki eldöntötte mit kér, átestünk a fagyi mizérián is. A bíbelődésben persze én álltam az élen, mert volt vagy húsz -féle fagyi és mivel én bak vagyok közismerten döntésképtelen is... No de megvolt végre a fagyink, és békésen nyalogattuk a fűben ülve a nagy fa árnyékában. Majd miután érthetetlenül és nyomtalanul eltűnt mindenki kezéből a fagyi elkezdtünk beszélgetni. Volt ott szó mindenről. WR-ről, farkasokról, más animekről, találkozókról, beszéltünk magunkról és még sok másról. Aztán Ayamenak támadt egy ötlete és csinált egy csoport foglalkozást velünk. Körbe kellett ülni és mindenkinek el kellett mondania, hogy miért szeret egyes szereplőket. Leszámítva persze azt a tényt, hogy jól néznek ki:). Sokféle jellemzés és vélemény hangzott el. Volt amin mindenki helyeslően bólogatott, volt amin mosolygott és volt amin szakadt a röhögéstől. Iwiiiii frappáns szófordulataival nagyon mókássá tette a foglalkozást.:) Aztán rám került a sor. Gondolom nem meglepő, ha azt mondom természetesen az én kedvencem Hige. No de ezt megmagyarázni már nem volt olyan könnyű. Miért szeretem Hige-t? Nos... Hige számomra az a karakter aki a legjobban rám illik. Nem foglalkozik a külvilággal, nem fél az újtól, mindig kész egy új kalandra. Vannak a múltjában sötét foltok, amikre nem büszke, de felvállalja, hogy megtette. Összetett személyiség, nagyon mulatságos és ugyanakkor nagyon komoly és felelősség tudó is egyben. Az alaphangulata azonban mindig vidám, akárcsak nekem. Soha nem adja fel és bármit megtesz azért, akit szeret.. Na így sorolgattam tovább a többi jellemzőjét és a köztünk lévő hasonlóságokat.. Aztán a nagy fecsegésben egyszer csak észrevettük, hogy sötétedni kezdett. Telihold volt aznap éjjel. Lementünk a rakpartra és onnan néztük, ahogy a Hold képe visszatükröződik a Dunáról. És itt jön a fikció a történetben... Amint ott üldögéltünk a köveken a sziget lábánál egyszer csak érdekes dolgok történtek. A Hold ránk világított és mindenkiből előhozta a jellemzett farkast. Ott ült a vízpartján a sóderon legalább tíz gyönyörű farkas és nézte a Holdat. Mindenki látta a másik embert a farkas alakban, de nem törődtünk vele. A külvilág teljesen megszűnt arra az időre, mindenki IGAZI önmaga volt. Az idő mintha megállt volna. Nem érzékeltünk semmit a város nyüzsgéséből és zajából. (Pedig a járókelők ábrázatára kíváncsi lettem volna:) ) Aztán sajnos nem tudom mi lett a vége, mert megszólalt az a hülye ébresztőóra.. De amíg tartott, addig csodaszép volt. Remélem jövő vasárnap ez meg is fog valósulni... /vége/

Howling álma	Howling	2007.06.29. 08:59
Szomorúan ballagtam haza(elfelejtettem honnan XD).A házunk kinézete kívülről az alsós régi sulimra emlékeztetett.A táj unalmas és szürke volt.Csak a halál jelenlétét éreztette abban aki sokáig nézte.A kékre festett nappaliba léptem be,azzal a tudattal hogy mindenki elfelejtette a szülinapomat,és velem már nem is törődnek hogy szó nélkül elmentek,mivel nem találtam senkit sem a házban.Kis bánatomban fogtam magam,és leültem az ágyamra,ahol egy papír darab várt,rajta egy rákapart szöveggel,és ez állt benne:"Elmentünk,estére itthon leszünk mindannyian.Te meg húzd le a takaród az ágyról..."Tovább sem olvastam lerántottam a sárgás "lepelt" az ágyról,és egy gyönyörű DVD-t láttam meg,amin a Wolf's rain szereplői voltak.Nagyon megörültem neki,annyira,hogy ugrálgatva rohantam be a nappaliba.De aztán kiderült hogy nincsen áram.Egyszerű szünet.Ez kissé lelombozott.De hát kimentem az udvrra,csak úgy.Nézegettem a DVD borítóját,és olvasgattam a tartalmát.4 darab lemez pihent a vastag tokban.Egyszer csak valami elrohan előttem lihegve kissé,köszön nekem,én is visszaköszönök neki.Ő megáll egy kicsit.Nem ember volt,hanem egy sötétbarna farkas,az egyik melső mancsán karpereccel.Csodálkoztam hogy értem mit mond nekem a farkas,de örültem hogy megértettem.Éreklődtem,hogy ő honnan jött,és mért.Azt válaszolta hogy egy lepukkadt kis városból jöttek ide a barátaival.-Na és mért jöttetek ide?-Vontam kérdőre.-A barátaim,ott vannak fenn a hegyen.-Mutatott a hegy tetejére.-Azt mondták,az erdőt felgyujtani fogják,és hogy meg kéne akadályozni.Mivel azt mondák,ha leég az erdő,vége az egész tájnak,a falunak,és a tűz olyan lessz,hogy a nagyvárosba is átcsaphat,és akkor őőő...baj lessz az biztos.-Gondolkodott.Én az kicsit elfoglaltam magam avval hogy most ez igaz-e,de még kérdeznék tőle valamit.De felnéztem a hegyre,és az erdő lángokban állt.A farkas nagy szemekkel nézett,és az erdő felé rohant.Én követtem.A lángok néhány fát ledöntöttek,és felperzsltek.Én elkanyarodtam valami más útra,mint amerre a farkas ment.A kedves állat kétségbeesetten vonyított.Rohant végig az erdőben hívogató jellegzetes vonyítással társai után.Maga mögé nézett,és engem sem látott.Fejét rángatta össze-vissza,hogy hátha valakit meglát.Egy fajdalmas vonyítás szállt fel,ami ás farkastól jött.Egy szürke farkas lábát szorította maga alá egy nagy faröng.Az állat dühösen harapdálta a fát,mire a másik is odaért.A szürke farkas lábát kihúzta a fa alól,mivel egy másik dőlt arra,valahogy pont a szürke lába mellé.Így kiszabadult.Kicsit sántán járt,de nem volt neki baj.A többieket keresve vonyítottak,és szaglásztak.Én eközben fáradtan a sok futástól érkeztem meg egy élettelen városba.Ott rohangáltam ide-oda egy ideig,aztán embereket láttam meg...bombákkal robbantgatták a sziklákat,és löődztek puskákkal.Gyufa is volt náluk,meg égő fadarbok.Rögtön az jutott az eszembe hogy ezek őrültek.Ezt a gyönyrű erdőt,a falu legszebb kincsét mért akarják elpusztítani?!Őrült kacajukat,ó és vigyorukat nem tudtam meddig bírom nézni.Megláttam egy vödör vizet,valami koccsi melett,és ráöntöttem az egyikre,aztán egy másnak a fejére dobtam.Ezzel magamnak akartam a bajt...az a 2 ember utánnam szaladt,ezekkel a szavakkal ha jól emlékszem:-Átkozott hülye kölyök,le fogunk lőni puskával,állj meg ha jobbat akarsz maganak!-De én beza rohantam mint az őrültek...és eltűntem a szemük elől.Addig a robbantgatók egy vízesésnél a sziklákat rombolták le,és valami másik folyót is átvezettek a vízesésbe.De robbantgattak még.A farkason járt az eszem.Én is majd megőrültem,azthittem a tűz martalékává leszek.Aztán jelentek meg az embrek újból.Kíséretiesen kacagtak...és lőttek felém,mikor egy árny ugrott ki a bokrokból,rá az egyikre.A másik ember célzott az állatra,de egy másik farkas rá is támadt.A szürke farkas me is ölte az embert,de a arna élve hagyta,csak morrangatott rá,és megharadálta.Az az ember elszaladt a táraihoz.Aztán nem emlékszem ezen kívül még sokra.Számomra már az is nagy dolog hogy ilyen sok mindenre emlékszek még.Az jár még z agyamban ebből hogy az erdőben ott rohangáltunk,kijártaot keresve,mikor 3 farkas tűnt fel.Egy fehér,egy világos barna,és egy fekete,ami kissé kutyás kinézetű volt.Így hatan keresgéltük a kijáratot,mikor egy nagy robbanás,és a folyó felduzzad.Átkelni rajta nem tudunk,sem úszni,túl nagy a sodrás.A tűz enyhült eléggé,de í víz egyre vadabb lett.Mindannyien belementünk,és úgy sodort le a hegyről.Én leghátúl csúsztam,levegőért kapkodva,a farkasok úszni próbáltak,így sodorta őket a víz,de nyilván sokkal ügyesebbek voltak mint én.Csitult a a sodrás,de én még mindig bénáztam.A házunk előtt folyt el a víz,engem kivetett a artra,és a arna farkast is.A többi farkas meg kiugrott.Az eső kezdett esni.A szemünk láttára a kihalt puszta virgozni kezdett....gyönyörű volt,füves pusztává vált.Öröm volt nézni,ahogy "újjá alakul".Az erdőben is új fű nőtt,meg növények,de a fák nem nőttek újra.Csupán egy ragyogó villanásként tört fel az eső,szikrázó cseppeket hozva,melyek életet adtak az otthonunknak...a farkasoknak megköszöntem a külön segítsgét...meghogy az életemmel is fizethettem volna....nem csak a puska miatt,csoda hogy senki sem kapott füstmérgezést!úgy látszik szegény fejem kihagyta a részeteket XD szóval ultojára felvettem a földről a DVD-t,és ránéztem a farkasokra.Először mikor futottak el,aztán a boítóra néztem rá.Meglepődtem,tök ugyanazok voltak...mosolyogtam viccesen,és neevtgéltem...aztán bementem a nappaliba és...Felébredtem...

Wolfy álma	Wolfy	2007.06.28. 13:53
"Eset a hó egy almafás kertben voltam a barátommal.Ö elmondta nekem,hogy van egy másik csaja és kihasznált.(Ami élöben nem igaz nagyon jól meg vagyunk már hat hónapja.)És én elkezdtem vonyítani és közben sirtam ekkor elöte átalakultam egy fekete farkasá és elszaladtam meszire nagyon meszire.Ekkor találkotam Chezával.Aki felém nyujtotta kezét és azt mondta gyere velünk a paradicsomba és én vándoroltam velük a paradicsomba. Hát ez az álom azok után volt miután megnéztem a Wolf's Rain összes részét!"

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk