Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

A farkasok nyelve	A cikket Kiba küldte	2007.07.12. 08:45
A társas élet fontos része és eszköze a szagjelzésekkel, mimikával,testtartásokkal és hangadással való érintkezés (kommunikáció). A "Farkasnyelv" 11 alaphangból áll,ezek jelentését sikerült megfejteni.Az eggyik:rövid,szaggatott ugatás.A másik:ugyancsak rövid,mély torokhang,lidérces zeneiséggel,amelynek szemmel láthatóan az a célja,hogy összehívja a falkát,mégpedig olyan nagyobb vad vadászatra,amellyel egyetlen farkas nem boldogulna. A következő a nyomugatás.Ez nem folyamatos,nem elnyújtotthang,hanem rövid,mély ugatás sorozat,amely után csönd következik,majd ismét 1 újabb sorozat. A zsákmány legyőzésének mély hangja dühödt morgásra hasonlít,amelyet eltompít az,hogy a zsákmányoló farkas belemélyeszti fogait az áldozat bőrébe. Amikor pedig már lakmározik,csukott szája miatt a hang az orrlyukain jön ki,és zümmögésfélének hallatszik. A hatodik hangjelzés az odú környékén használt aggályoskodó,panaszos szűkölés. A hetedik a nőstény figyelmeztető nyűszítése ,amelyre a kölykök tüstént szétszélednek.Az anya ezenkívül ugatással is figyelmezteti néha a kölykeit ha valami káros vagy gyanús dologtól akarja őket távol tartani. A nyolcadik ugyancsak a nőstény jelzése-a párjához. A kilencedik hang ismét egy nyűszítés:a fájdalom hangja.Ezt fiatal kölykök hallatják,ha harc,játékos küzdelem közben megsérülnek. A tizedik az a hívó hang,amely nem vadászatkor használatos,hanem feltehetően kízárólag a nőstények jelzése. A legjellemzőbb és legjellegzetesebb hangjelzés:a vonítés,amelyről mindenkinek a farkasüvöltés jut eszébe.Ezt az elnyújtott,siránkozó hangot sokan az emberi fül számára legkellemetlenebb zajnak vélik. Mindenesetre a farkasfalka vonítását félelmetesnek tartják.Egyesek szerint maki farkasfalkát hall üvölteni és nem rázza ki a hideg annak vasból vannak az idegei. Mások azt tartják,a farkasok félelmetes vonításukkal azt akarják elérni,hogy áldozatukat megfélemlítsék,megtörjék életerejét,ellenállását. Ebbe a vonításba azután minden hallótávolságon belül lévő farkas bekapcsolódik.

Mítoszok, mesék...		2006.12.26. 20:39
A régmúlt idôkben a farkast nem tartották ellenségnek. Nem hordtak össze róla tücsköt-bogarat, nem próbálták ázsióját porig rombolni. Olykor még istenként, szentként is tisztelték. A legenda szerint Dzsingisz kán, a nagy mongol hódító egy farkastól származik, s egyes észak-amerikai indián törzsek is az ordastól származtatják magukat. Romulust és Remust, Róma alapítóit a legenda szerint farkas nevelte fel, Görögországban pedig a férfiasság szimbólumaként emlegették: Aphroditét, a szépség és a szerelem istennôjét sokszor egy nagy farkas társaságában ábrázolták. A sötét középkorban aztán megváltozott a kép. A farkas szinte jelképpé vált, de nem pozitív jelképpé: a gonoszság, félelmetesség, kegyetlenség szimbólumává. Megjelent a farkassá változó ember („Farkasember”) azóta is ismert figurája, s a rémtörténetek szájról szájra jártak. Az ordasok ellen szabályos irtóhadjáratokat rendeztek; Angliából ki is pusztították az ott élô alfajt. A legtöbbet azonban talán a gyermekmesék ártottak a farkasoknak: szinte valamennyiben ártó, vérengzô fenevadként mutatják be ôket. A kisgyermekek a legfogékonyabb korukban hallják ezeket a történetek, s az rögzül bennük, hogy a farkas félelmetes, irtandó féreg. Ha közvetve is, de a Piroska és a farkas címû klasszikus többet ártott szegény ordasunknak, mint ezernyi puska.

Boldog család		2006.12.26. 20:34
A farkasfalka alapja a családi közösség, ahol a vezérpár mellett (ôk szaporodnak) idôsebb testvérek, sôt, nagybácsik és nagynénik is foglalatoskodnak. A viszonylag kevés egyedbôl álló „családi vállalkozások” keményebb teleken, vagy ha élôhelyükön sok nagy testû, nehezen legyûrhetô állat él, össze is fognak. Ha jávorszarvas- vagy bölényvacsorát néznek ki, akkor a falka mérete meghaladhatja a húsz fôt is. Ugyanakkor nem csak falkában vadásznak: megesik, hogy a farkas magányosan egerészik. A kölykök olykor már tíz hónaposan is kiválnak a falkából, ám többnyire csak kétévesen teszik meg ezt. Elôbb szüleik területén vadászgatnak, majd mind távolabbi területeket járnak be. E távollét után, immáron megedzôdve, önállósodva ismét visszatérnek az eredeti falkához, hogy kisebb testvéreiket segítsenek felnevelni. Késôbb persze ôk is szeretnének családot alapítani, ezért búcsút mondanak szülôfalkájuknak, és hosszú vándorútra kelnek. Olykor több ezer kilométert is megtesznek, árkon-bokron, hegyeken és aszfaltutakon át. Ha szerencséjük van, és nem állította meg ôket egy autó, puskagolyó vagy idegen falkatagok állkapcsa, akkor egy alkalmasnak ítélt területen párt keresnek maguknak, és családi falkát alapítanak. A farkasok párosodási idôszaka a télvégi hónapokra esik, így az alig több, mint két hónapig tartó vemhességi idô után kora tavasszal látnak napvilágot a csöppségek, jobbára 5–6 apróság. Ettôl kezdve a szuka csak a gyermekeinek él. A kan és az idôsebb falkatagok vadásznak, ôk látják el táplálékkal a szukát és a gyorsan növô kölyköket.

Profi vadázs		2006.12.26. 20:33
A farkas vérbeli ragadozó. Szinte mindent legyûr: megeszi a bölényt, jávorszarvast, vapitit, gímet, ôzet, muflont – egyszóval bármit, amit el tud ejteni. Ha a kényszer ráviszi, jó étvággyal bekebelez kisebb rágcsálókat, madarakat is. Sôt, olykor még növényeket is fogyaszt, különösen kedveli például a fekete áfonyát. Vadászati módszere igencsak sokféle. A rágcsálókat egyszerûen összeroppantja, a kisebb csülkösvadnak átharapja a torkát, a nagyobb állatot pedig – olykor váltott falkatársakkal – addig ûzi, amíg az „végkimerülve” meg nem áll; ekkor a falka ráront és leteperi. Ordasunk még ezeken kívül is számos vadászati módszert ismer. Azért kellett így „megokosodnia” ôkelmének, mert élôhelyén sokkal kisebb a vadbôség, mint például Afrikában, ahol a hiénakutyák falkája kedvére válogathat a patások hatalmas csordáiból. Persze a farkasok sem szeretnek fölöslegesen futkosni, ezért ha tehetik, a könnyen utolérhetô, jobbára beteg, sérült, legyengült préda után erednek. Szelektáló szerepük már csak ezért is vitathatatlan. Európában mégsem mindenütt örülnek a farkasok jelenlétének, féltik tôlük a vadállományt. Az ugyan kétségkívül igaz, hogy nem térnek át a vegetáriánus kosztra, s az is tagadhatatlan, hogy a túlszaporodott csülkösvadnak éppúgy nem tudnak ellenállni, mint ahogyan a legelôre kicsapott háziállatoknak sem. Ám a farkas sokkal különb, mint a híre: komoly veszélyt legfeljebb a tájidegen és az ôshonos növényzetet károsító muflonra nézve jelent. Ami pedig a birkanyájat illeti, annak védelmére már sok száz évvel ezelôtt feltalálták a komondort!

Oh, gyönyörű bunda....		2006.12.26. 20:23
A farkas Eurázsia nagy részén, valamint Észak-Amerikában honos. Leginkább a háborítatlan területeket kedveli: a zárt erdôkben, ligetes-erdôs sztyeppéken és prériken, olykor félsivatagokban érzi otthon magát. Élôhelyein természetesen számos, különbözô színû és méretû alfaja alakult ki (a mesékben oly sokat emlegetett fekete farkas valójában nem túl gyakori). E változatos fizimiskájú fajjal még a rendszertanosok sem tudnak igazán mit kezdeni: egyesek úgy vélik, több tucat, míg mások szerint „mindössze” 16 alfaja él Földünkön. (Érdemes megemlíteni, hogy csak Észak-Amerikában l961-ben még 24 alfaját tartották nyilván!) Sajnos az elmúlt száz évben több, fôleg amerikai alfaját kiirtották. Ma a legnagyobb testû farkasok az északi fehér farkasok, melyek Amerika és Ázsia északi régióiban, illetve néhány szigeten, közöttük Grönlandon fordulnak elô. Súlyuk nagy ritkán a hetven kilogrammot is meghaladja! A legkisebb farkas ugyanakkor a sakálnál alig nagyobb arab farkas, amely mintegy húsz kilogrammos súlyt ér el, s színe környezetének megfelelôen homokvörös. Szintén kis testû az indiai farkas, amely néhány állatkertben is látható. A hazánkban is elôforduló, jellegzetesen ordas színû európai farkas testsúlya valahol a kettô között van. Alfaján belül is igen változatos küllemû a timberfarkas: akár egy falkán belül is elôfordulnak különbözô színû – koromfekete, szürke és krémszínû – egyedek.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk