|
A szereplők halála
Fehér 2007.01.07. 21:34
 A Wolf's Rain eredetileg már a 26. résszel lezárult volna, amiről a végén lévő másik gyönyörű esős szám is árulkodott, de bár némi lezárási alapot adott és még a remény halvány sugara is pislákolt benne, mégsem adott teljes körű lezárást. Valószínűleg a tény körül keringő pletykák szerint pénzügyi okok miatt maradt félbe a sorozat, aminek a befejező 4 OVA epizódját egy évvel később adtak ki DVD-n. A közönséget megosztotta a vég, ugyanis még az előzmények tüzetes ismeret nélkül is megrázó, szívszorító és sírásra késztet.
A farkasok sok mindenen keresztülmentek. Kaptak néhány sebet, amik szerencsés és lehetetlen gyorsasággal gyúgyultak be csupán halvány és parányi nyomokat hagyva testükön, bár a végzet közeledtével ezek a hegek láthatóbb és maradandóbb karcolatoknak tűntek, de tény és való volt, akármennyi ütést és lövést is kaptak, a nézők megkönnyebbülésére mindig felálltak és ugyanolyan hősies vonítással folytatták a küzdelmet. A komorabbá váló hangulatról a lecsupaszított és sötét táj zöldfelhős háttere gondoskodott a világvége közeledtével ugyanis a világ lassú jégpáncélba fagyva közeledett a bágyadt álom hótakarós nyugvására, mely folytán a levegőben keringő pelyhek lassan eltűntették az élőket és már csak a tudatlan tárgyak elhasználódott és kifáradt anyagai maradtak.
A farkasok elindultak ebben a haldokló és csúf világban már sántítva és fáradva.
Az első halál értelmetlen felháborodással borzolta fel az idegeket, majd a legszomorúbb búcsú késztette a nézőket görcsös sírásra, mely folytán a szereplők, akik oly erősnek tűntek, úgy tűnt elfáradtak egyenként szépen sorban szenderegve el a sivár pusztán.
A szereplőket a néző a szívébe zárta és könnyes búcsújuk olyan volt, mint egy-egy késszúrás, melynek éléhez lassan már hozzá is lehetett szokni, mert a legvégén lejátszódó folyamatos mészárlás már olyan értelmetlen és erőltetett kínzásnak hatott, hogy csupán néhány csalódott sóhajt csalt ki mindenkiből. Ráadásul egyetlen személy által, akit még szintén lehetett kedvelni egy bizonyos pillanatig, de utána csak egy mesterien szarul elrontott és hőn gyűlölt gyilkost formáztak ki belőle, aki ama „hősies” feladatban részesült, hogy eltegye láb alól hőseinket.
De többszöri nézésre meg lehet érteni a „Miért?”-et. A világ ugyanis haldoklott és ahhoz, hogy teret adjon az újra virágzó és születő életnek, a réginek el kellett tűnnie. És bár értelmetlennek tűnhet és kegyetlen végnek, tulajdonképpen brutális kivégzésnek, de mindannyian egy újabb lépéssel gazdagították az utat és feláldozták életüket a végső cél érdekében.
Így első nézésre csak a méreg marad, másodszorra a beletörődés, harmadszorra pedig az igazi gyász... Mert habár igazán nem győztek, valamit mégis elértek...Nem hiába volt...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
