A vörös hold a világvégét betöltő hideg, végső monológot festi le. A Wolf's Rain teremtésmítoszában a farkas a Mindenható terentménye, belőle pedig az ember született, aki benépesítette a Földet, melynek önkényes uralkodójává vált. A farkas viszont csendben lapult meg, lényében isteni végzetesség lapult, hisz ő a világok ciklikus teremtője. A szavakban benne van Cheza is, mint a virág, aki elnyerte az éjszaka urának kegyét, amely nem más, mint a hold, ami az est szimbólikus védjegye lett, és egének a valódi uralkodója. Kedvence tehát a Holdvirág...Cheza ellenálló lány, tulajdonképpen az örökkévlóság erejével van felvértezve, hisz az ő ereje kell ahhoz, hogy megnyíljon újra és újra a Paradicsom, amelynek magjait ő hordozza. Az idő ebben az értelemben furcsa jelenség, hisz a végzet eljövetelével egyre gyengébben, drágábban csoszog, emellett alárendelt hatalom is, hisz ha nincs élőlény, ami érzékelné jelenlétét, fogalma elveszti lényegét és értelmét. Ezért születik olyan gyorsan ujjá a világ a régi pusztulása után, ugyanis a tudattal rendelkező anyag elpusztul, idő megfagy, tulajdonképpen eltűnik. Kiba a befejező rész végén valószínűleg kómába esett, mivel nem volt magánál nem érezte az időt, ami egyszerűen elszállt felette... Ezután bukkan fel a vad, ami a farkas is lehet, vagy maga az emberi gonoszság, mely mint a kígyó, megrontja a Paradicsomot...