Boldogság
Fehér 2007.05.17. 20:25
A Paradicsom a legendákban, a mitológiában és a különböző vallásos történetekben egy olyan helynek a nevét írta le, amelyben mindenki békében és boldogan élhet mindenféle gond és gonosz hatás mérge nélkül. A Paradicsom ezért egy elérhetetlen reménysugár is egyben, egy utópisztikus látomás virágos édene. Keresése talán egyet jelent a boldogsággal, vagy az értelemmel, hisz mindannyian abban a szent megnyugvásban indultak neki az utazásnak, később még az emberi karakterek is, hogy a jobb és szebb világban jó és szép együttes harmóniája fogja őket fogadni, nem pedig az a megromlott, nemesi társadalom, ami hiún és gőgösen csak magának akar mindent és nem akarja megosztani mással a Paradicsomot. Hatalmas csalódás lehet, hogy kiderül a tény, miszerint a Földön nincs igazi Paradicsom, a csalóka nevet ugyanis az újonnan megszülető világ viseli, amit megnyitnak a farkasok, és melyben ujjászületnek az emberek, és elindul az élet ciklikus újraforgása, amiben van jó, de ott van mellette a rossz is. Úgy tűnik nem érte meg a sok szenvedés, mert nem érték el igazán a tökéletes állapotot. De mégis, elértek-e valamit? Valami boldogságszerűt? Mi az egyén Paradicsoma?
Az emberi szereplők, az ex-házaspár számára a másik jelenti a boldogságot, és az éden a másik nélkül teljesen elképzelhetetlen. Mikor Cher meghalt, Hubb a hegyen felmászva az északi fényes zöldes tengerében gyönyörködve gondolt a nőre, és remélte, hogy ő is látja ezt a varázst. Számára nem volt igazi Paradicsom. Egy ölelés, egy csók, egy szerelmes vallomás és a szeretet elég ahhoz, hogy teljes legyen a boldogság, és nincs fájdalmasabb és megrázóbb annál, ha ennek a boldogságnak a kezei elhidegednek és elernyednek...
Mikor színre lépett a viráglány, bepillantást nyerhettünk az álmokon keresztül a vágyakba, hogy mi jelenti a farkasok számára a Paradicsomot. Tsume szabadon szeretett volna futni az érintetlen természet lágy ölén, elvágyott az áruló, mérges emberi társadalomról egy olyan helyre, ahol nem köti meg semmi a lábait.
Toboe számára az éden egy személy volt, nem más, mint a Mamája, aki felnevelte. Halálakor megmutatták, hogy neki teljesült a vágya, mert lelke megtalálta a Paradicsomot, és találkozhatott szeretett Nagyijával.
Hige földhözragadt, fiús álma farkaslányok koszorúja volt, amit végül is megtalált egy „személyben”. Egyedül ő lelt párt a falkában Blue személyében, akinek jelenlétében boldog lehetett. És megígérte neki, nem megy el mellőle, és így is lett, mert halálukban is összekötődtek...
Kiba kereste a leginkább a Paradicsomot, ugyanis ő volt a kiválasztott. Létének célja ez volt, ezért született, és óvták meg a virágok a kiskorában történt tűzvésztől, amely felégette otthonát. Gyakran szóba hozta a holdvirágokat, hogy mikor kinyitotta kicsiny szemeit őket látta meg elsőnek, és régen mindenhol virágoztak, ameddig a szem ellátott. Vágyott utánuk... Az örökkévalóság kertje nem az igazi Paradicsom volt, csupán egy illúzió, melyben kihullottak ujjaiból ezek a virágok, s bár nyugodtnak érezte magát, mégis, mikor csillapodni látszott az erő, megérezte, és eszébe jutott, hogy valamit elfelejtett, ami fontos volt neki... Halálakor az elolvadó és kizöldülő világ a Paradicsom által virágruhába öltözött, és pihenő teste köré holdvirágok simogató takarója nőtt. Csalódott a Paradicsomban, de talán adott neki némi megnyugvást a csendes látvány, amint a víz alatt kinyitotta szemeit, és láthatta azt, amint az ezüstöző felszín felett a vörös hold kifehéredik...
|