|
Toboe és Nagyi
Fehér 2007.04.30. 09:10
 A meleg kandalló előtt Toboe feküdt, aki izgatottan felkapta a fejét, amint meghallotta a kedves, rekedtes hangot, ami öregen nyöszörgött fel. Farkát csóválni kezdte, nyelvét kiöltötte miközben felcsillantak szemei, mint valami mohó kisgyereknek.
Toboe valószínűleg árva volt. Nagyon kicsi kölyök volt, épphogy kinyitotta szemeit a félelmetesen nagy világban Freeze City kupolájának bejáratánál, mikor egy öreg néni megtalálta a magára maradt kis lényt. Nagyon kedves volt hozzá, magához vette és felnevelte. Több volt neki, mint egy hűséges, szeretetreméltó kutya, valószínűleg Nagyi is egyedül, magányosan élt, így a másikra támaszkodva boldog, nyugodt családot alkotva éltek szerényen. Ő gondosan kötögetett, Toboe pedig a lábainál pihent és vigyázott rá. A néni egyik kezén különös karperecet viselt. "Unokáját" is megajándékozta egy ilyen ajándékkal, amit Toboe büszkén viselt, hisz így egyfajta kézzelfogható kötelék is kialakult kettejük közt. Toboe védte őt, saját magától mégsem tudta megóvni, ugyanis a gyengécske, kicsi asszony saját mancsai alatt halt meg, amint mohó szeretettel ránehezedett. Hiába kérlelte finoman Toboét, hogy szálljon le róla, mert nem kap levegőt, a szerető kutya nem igazán értette a szavakat, így a magasba emelkedő ráncos, csontos kéz lassan elernyedt, majd a földre esett, Toboe pedig csak ott állt felette, tehetetlen értetlenséggel. Maga sem fogva fel, hogy mit csinált, amint szelíd csodálattal csóválta felette a farkát, Nagyi viszont mozdulatlan maradt és sosem kelt fel többé... A halálban azonban újra találkozhattak. A kivilágosodó mennyben Toboe újra szeretett Nagyijával lehetett...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
