Wolf's Rain-Toboe eml�k�re

Quent Yaiden ny�sz�r�gve �lt a mag�nyos s�k puszt�ly�n. Tork�b�l rekedtes k�h�g�s t�rt el�, amint f�radtan a f�ldre esett v�rt�l �t�zott ruh�j�val. Szemei �lmos nyugalommal pihentek, mire elgyeng�lt test�vel oldalra pillantott, amint v�kony, halk hang lobbant fel a gy�szosan hallgatag leveg�ben:
-Apa...
Toboe remegve �llt fel. Bizonytalan l�ptein�l v�r fr�cs�g�tt le a f�ldre, forr�n p�tty�zve nyom�n, amin s�nt�tva az �reg fele l�pkedett �lmos arc�val, mely s�padt fak�s�ggal n�zett r�, v�r�ss�gt�l maszatosan:
-Apa...
A fi� l�p�sei f�radtan kopogtak a f�ld�n, csillog� foltokat h�zva:
-Sajn�lom...-lihegte-�n...
-�n voltam az els�...aki r�d l�tt...-buggyant el� sz�raz ajkai m�g�l rekedt hangja.
-Meg�r�tem Bluenak...-ny�sz�r�gte elm�l� l�ny�vel, mik�zben tov�bb l�pkedett.
A h� lass�, gyeng�d pelyhekben derengett a leveg�ben, gy�szosan pettyezve �s n�m�n suhogva a k�t alak k�r�l.
-...hogy megv�delek...-suttogta Toboe-De elbuktam...-n�zett bele a semmibe fakul�, �rtatlan szemeivel-Sajn�lom...B�rcsak...�leted v�gi�ig melletted maradhattam volna...ahogy Blue akarta...-esett hirtelen t�rdre, de m�g �gy is, mozg�sra k�nyszer�tva f�rad� test�t, lass� v�rcs�kot h�zva tolta mag�t lihegve Quenthez farkass� alakulva-B�rcsak mind egy�tt mehetn�nk a Paradicsomba.
Toboe nagy nehezen, lihegve oda�rt c�lj�hoz �s elgyeng�lten a f�rfi dermedt kez�re ejtette le mag�t, mert m�r nem b�rta, majd gyeng�den �s szel�den fels�hajtott dereng� suttog�s�val:
-K�rlek...engedd meg hogy itt aludjak...
A f�rfi d�bbenten r�n�zett az �llatra �s megsimogatta kezeivel a sov�ny h�pelyhek p�ttyei m�g�tt. Toboe dermedten a v�gtelenbe n�zett b�gyadt szemeivel, mik �lmos megnyugv�ssal megmozdultak, majd lassan becsuk�dtak...
Vak�t� helyen j�rt, ahol a f� z�ldesen sug�rzott, ahol az apr� Mama k�t�getett kis kend�j�vel a fej�n, mellette a frissen s�lt cip�kat tartva, mik�zben r�ncos, �reg kezeivel megsimogatta, amint nyugodtan �s b�k�sen �l�be hajtotta fej�t...
-�rtem m�r...-simogatta Quent a farkast, mik�zben egy hom�lyos eml�k lobbant fel elm�j�be.
Egyed�l fek�dt a h�ban, mikor �rezte, hogy valaki mell�je fekszik, szorosan, felmeleg�tve diderg� test�t, megmentve a biztos fagyhal�l agyarait�l meleg bund�j�val, mik�zben szeret� nyelv�vel felnyalta s�s k�nnyeit, mik csukott szemeib�l buggyantak el�...
-L�tom m�r...-kezdtek derengeni a szemei-Te volt�l...-azzal kez�vel szorosan �t�lelte Tobo�t-H�t te volt�l...-hebegte el�rz�keny�lve, mik�zben elhideged� b�r�n forr�n v�gigfolyt egy ez�st�s k�nnycsepp.
-TOBOE! TOBOE!-�rkezett meg �v�lt�zve Tsume Kiba �s Cheza t�rsas�g�ban, �s m�rgesen r�ngatni kezdte a farkas mozdulatlan test�t er�s, k�ts�gbeesett kezeivel. �m Toboe nem akart fel�bredni...
-Idi�ta...-esett t�rdre a f�rfi elcsukl� hangj�val.
Cheza gyeng�den simogatta Tobo�t, mik�zben v�r�s szemeib�l lass� k�nnyek fr�ccsentek al� a f�ldre, melyek �des nedv�b�l z�ldell� n�v�nysz�l tekergett el� �s v�lt csilingel� csillagporr�, amint a l�ny b�r�hez �rt.
Cheza felkelt �s h�tat ford�tott, mik�zben d�bbent �v�lt�sek k�zepette meg�rkezett Blue �s Hige is.
-Apa!
-TOBOE!
Blue meg�llt �s elkerekedett, nedvesed� szemeivel remegve el�re tett egy l�p�s, miut�n meg�llt a zih�l� fut�s ut�n:
-Apa...
Hige els�padt arccal Tobo�ra �s az �regemberre n�zett, mik�zben sz�raz ajkai m�g�l meglepett �s remeg� suttog�s s�v�tett el�:
-Ez nem lehet...mi�rt?
Blue las�, f�jdalmas l�ptekkel a Tobo�t �lel� f�rfi el� roskadt �s k�nt�l elkerekedett szemekkel r�n�zett. Yaiden mozdulatlan, nyugodt arca hirtelen megmozdult �s szel�d tekintet�vel a l�nyra n�zett.
-Apa...-remegett a l�ny k�k tekintete.
Quent �lmos szemei megakadtak Bluen, melyekb�l lassan kih�nyt az �let f�nye, majd kifakulva s�t�tt� v�ltak.
-Mr. Yaiden...-�lltak meg d�bbent k�nnal Hubb kopog� l�ptei, amint k�nnyekt�l fuldokolva t�rdre rogyott �s remeg� s�hajaival tette s�ss� a leveg�t:-Mi�rt? Mi�rt kellett ennek megt�rt�nnie?
Kiba szomor�an lehajolt:
-Toboe...
A szemek nem maradtak sz�razon. A k�nnyek term�ketlen pusztas�gg� tett�k a sz�raz talajt s�s bubor�kukkal, amint elkeseredetten csillantak el� a b�natt�l eltorzult tekintetekb�l, bukott csillagokk�nt a m�lybe gy�ngy�zve.
Gy�szony farkasvony�t�sok has�tott�k fel a leveg�t �les �s f�jdalmas k�rusk�nt �m�lve sz�t a t�ncol� h�pelyhek sov�ny f�gg�nye m�g�tt, �sszeolvadva Cheza suttog� �nek�vel, mely b�cs�z� dereng�ssel csilingelt...

-Menjetek csak...M�g besz�lni akarok a t�rp�vel...-suttogta Tsume, ki mag�ba roskadva �lt h�ttal a b�nk�d� t�rsas�gnak majd b�szke el�gedetts�ggel az „alv�” farkas mell� guggolt:
-Tudod...Eg�sz megn�tt�l. Mikor el�sz�r tal�lkoztam veled, m�g csak egy v�zna k�ly�k volt�l.Tudom, akkor m�g mindenn�l jobban szeretted az embereket, de �n...Nem, tal�n sosem �rtettem semmit. De �n, figyelsz, Toboe? Egyszer a forrad�somr�l k�rdezt�l. Hogy honnan szereztem. Ez a b�n�m jele. Cserbe hagytam a falkat�rsaimat, �s elfutottam, m�g �ket meg�lt�k. �s elhagytam a falk�m. Nem kellettek bar�tok. Sosem b�ztam benn�k. Mindig el�rultam a k�r�l�ttem l�v�ket. Am�g veletek nem tal�lkoztam. El akartalak vinni a Paradicsomba. Csak miattad j�ttem el id�ig.
-Tsume! Menj�n egy�tt!-harsogta a vid�m gyerekhang-�n b�zom benned Tsume! Nem nyafogok t�bb�.
-Igen, Tudom.-folyt v�gig arc�n egy elfojtani akart, de m�gis, felcsillan� k�nnycsepp-Tudom...
Tsume lassan fel�llt:
-�reg, vigy�zz a t�rp�re a kedvem�rt...



�g veled...

V�ge