A v�r forr�n csorgott al� verejt�kt�l gy�ngy�z�tt, nedves b�r�n, �desk�sen, keser�en, f�rad� izmaninak v�lgyei k�zt, mik tompa zih�l�ssal l�ktettek. Sz�ja sz�l�n a sz�rad� v�r�ss�g leveg�s liheg�ssel buggyant el�, majd az �ll�ra siklott, ereinek tekerg� �tj�t k�vetve, lefele melegedve f�rfias mellbimb�j�t cs�kolva meg, majd csillagos feketes�ggel hasizmainak domborod� vonalaira �rt s�s jeleket, megpihenve egy cs�ppet bord�s gy�ngy�vel k�ld�k�ben. Ujjaival barna tincsei k�z� t�rt, mik apr� remeg�ssel billentek meg, mik�zben ajkai m�g�l halv�ny s�haj lobbant el�. F�rfias pill�i lassan elszak�tott�k egym�st, amint b�gyadt k�ks�ggel csillant meg egyik szeme, mely szel�d komors�ggal ez�st�z�tt, mint a megt�rt, szil�nkos gy�m�nt, t�ltekintve az �jszak�ba. M�sik kez�vel v�ll�ba mart. Karmai kem�nyen belem�lyedtek b�r�be, majd apr� ropog�ssal h�s�ba v�jtak, melyb�l a v�r s�rva csillogott fel, szor�t� kez�nek �rkaib�l �ntve ki, majd feszes ny�g�ssel �sszetapasztotta a kez�t. Le�lt. Maga el� meredt. Gondolkozott, merengett. Hossz� percek ut�n kelt fel.
A v�gy, amit �rzett, nagyon k�nz� �s gy�trelmes volt. Nem tudta hogy mi�rt, nem tudott r�la semmit, csak hogy volt, van �s lesz. Az illat, mely az orr�ba hatolt �rj�t�en kellemes volt. Kellemes, meghitt, kedves �s olyan balzsamosan meleg. Meg�llt. Valamit �rzett...
V�gyat. Er�set �s k�ny�rtelenet.
Keresve keresd keseregve...
Feh�r farkas fek�dt a hom�lyos, apr�n csillog� h�f�tyol forr�n fagyos zuhataga m�g�tt, b�gyadtan n�zegetve az egysz�n�v� v�l� vil�got. V�gyat �rzett...Er�set �s k�ny�rtelenet...





Blue gondolkozva meredt maga el� k�k szemeinek mereng�, hom�lyos hunyor�val, mely es�zve csillogott karcs� szempill�inak f�gg�nye m�g�tt. Hige mellette fek�dt, akar�, meleg ujjait a l�ny csupasz has�hoz tapasztva, melynek karcs�, gy�ngy�z�tt hasizmai apr�kat s�hajtozva hull�moztak.
-�bren vagy? Hige...-suttogta.
-Igen...Nem b�rok aludni.
-Hige...-szeml�lte dereng� �risz�vel a z�ld, kop�r szikl�k haldokl� gerinceit.
A fi� a l�nyra tekintett, kezeit a v�ll�ra t�ve. Blue �sszekulcsolta ujjait Hige ujjaival, mik v�delmez�en, akar�an melengedt�k b�r�t.
-Hige...Nem akarsz j�nni, ugye?
A fi� nem v�laszolt, s�hajtalan hallgat�sa egy�rtelm� szavakat form�lva csengett a l�ny f�leiben. Blue szorosan hozz�simult, majd k�k tekintet�t felfele ford�totta. Egy m�sik p�r besz�lgetett a kocsi f�mes, rideg fal�nak rozsd�ihoz t�maszkodva.

Cher halv�nyan Hubb v�ll�ra borult, szomork�s, hideg szemeinek gy�ngy�s csillagaival pr�b�lva a csontos szirteket valamilyen �rtelmes form�hoz hasonl�tani, de csak �melyg� k�oszt l�tott benn�k, mely n�vekedett, h�zott, ott s�t�tedve a v�r�s�d�tt horizont v�gtelen s�kja m�g�tt. Nem volt semmi, csak a fagyos leveg�ben hull�mz� �s kavarg�an poros, mag�ra hagyott csupaszs�g. A n� ajkai belet�r�d� k�ts�gbees�ssel ny�ltak ki, mintha csak k�v�lr�l szeml�lte volna mag�t:
-Mond, Hubb. Mi lesz vel�nk?
-Cher...
-Ha a vil�g el fog t�nni. Hov� mehetn�nk? Mi fog vel�nk t�rt�nni Hubb?-suttogta.
-Nem kell agg�dnod. Cher, vigy�zok r�d.-mosolyogta kedvesen rekedtes hangj�val, bisztosan tudva, hogy hazudik mag�nak �s neki is.
A hom�lyos �gbolt felh�s mennyezet�t csillog� hull�csillagok cs�kos alakja sz�ntotta fel, mik �gy par�zslottak, mint a menny k�nnyei. Csendesen, �s term�szetesen...
-Mi �rtelme van ennek?-suttogta Cher-A vil�g feladta azt, hogy tov�bb �ljen, ahogy mi is. Mi c�lunk volt akkor...Ha minden ilyen hirtelen �s kegyetlen�l v�get �r, akkor mi �rtelme volt a l�tez�s�nknek?
-Cher, itt vagyok. Ne f�lj. Nem mozdulok el mell�led.
-Hubb, k�sz�n�m hogy itt vagy. �gy t�nik, csak akkor vagyok k�pes �tl�tni �s �rt�kelni a dolgokat, mikor m�r k�s�. De az�rt k�sz�n�m, hogy tiszt�n l�thatok.-mosolyogta b�gyadtan.
-Cher?
Megcs�v�lta a fej�t...

Tsume a csillagokt�l felszakadt �gre meredt. Ut�na Toboe fele pillantott, ki furcsa kedvess�ggel n�zegette az alv� Quent Yaident, olykor meg�rintve karpereces kez�nek k�v�ncsi ujjaival. Nem messze Kiba �s Cheza �ltek egy szikl�hoz t�maszkodva. A f�rfi makacsul, rosszindulat� k�ts�gbees�ssel fels�hajtott, mik�zben barna szemeivel m�ricsk�lte a virult v�gtelent:
-A Paradicsom...Mi�rt �rzem annyira t�volinak? �s mi�r �rzem, hogy csak nevetnek rajtunk...