Toboe s Leara
fehr 2007.01.20. 19:08
Az g magasn madr szllt finom s rtatlan keccsel. Mikor leszllt Toboe habozs nlkl rvetette magt. A slyom rikcsol hangja ktsgbeesetten csuklott el nehz mancsai alatt. Utna megfordult s elgedett mosollyal a megrkez Leara fele fordult s szorgalmas bartsggal tnyjtotta a madr testt a megedrmedt lnynak, ki hideg dbbenettel meredt r a fira. Toboe szelden megbkte a slymot:-H...bredj... -Halott.-suttogta Leara. -Az...Az nem lehet.-rogyott trdre a fi-n nem akartam...meglni. Csak a te madarad volt, s...-tekintett r knnyes szemeivel, mikzben sr hebegsbe acsargs vegylt, mely eltorztotta Leara szemeit.

Miutn Toboe nagyija meghalt a fi magnyos lett. Prblta kitlteni a magny rjt, ezrt bartsgos klykknt j gazdt szeretett volna tallni magnak. Egyik lelem utni ktsgbeesett harca folyamn tallkozott Learval, aki ennivalval kedveskedett az hez kutynak, de nem tarthatta meg.

Toboe kvette a bartsgost, majd emberknt is tallkozva vele azt mondta neki, hogy az kutyjt etette meg, s az aranyos, karpereces barna az nevt viseli. A fi prblt a kzelbe frkzni, m egy tragikus szerencstlensg folyamn meglte a lny szeretett madart, majd knnyesen trdre borulva szgyenkez zavarban megmutatta a sokkolt Learnak valdi formjt gyszos vontssal dermesztve meg.

Mikor jra tallkozott vele, a lny „megtmadta”. Sikoltozni kezdett, felhvva a kzelben stl Quent figyelmt. Tobonak nagyon rosszul esett a hisztrikus reagls s emberr vlva a „Mirt?”-rl krdezte a lnyt. Sajnos nem mindenki kpes elfogadni a farkasokat...

|