-Alig akarom elhinni, hogy itt állok egy szűk, szutykos kis sikátorban, kezemben a mikrofon, velem szemben az aranyszemű álomfarkas...
-Elég a lila rizsából! Mit akarsz? Miért rángattál ide?-mordul mérgesen.
-Szeretnék feltenni neked néhány kérdést. Tudod a rajongók...
-Sejthettem volna... Megint a rajongók. Elegem van belőlük!
-Jó, jó nyugi! Akkor másként fogalmazok. Azok akik szeretnek Téged nagyon kíváncsiak rád. Köztük én is.
-Nagyon bátor vagy. Vagy csak bolond?
-Kicsit talán ez is az is. De beszéljünk inkább rólad!
-Rendben. Válaszolok a kérdéseidre. De csak egy feltétellel.(apró gonoszdi mosolyocska költözik a szája sarkába)
-Feltétel? Milyen feltétel?- nézek rá értetlenül.
-Én is kérdezek. Te pedig válaszolsz!- vágja ki büszkén.
-Kölcsönösen meginterjúvoljuk egymás?- kerekítek rá bociszemeket.
Határozottan bólint.
-Legyen-felelem kissé félőn...vajon mire kíváncsi?
-Természetesen csak az igazat mondhatod...mert ha nem... megismerheted a tépőfogaim legendás élét! -morogja fenyegetően.
-Persze, persze! De Te sem hazudhatsz!- akárhogy meg vagyok ilyedve, nem téveszthetem szem elől a célt...
-Akkor csapjunk a lecsóba!-rikkantom kihívón.- Először nem akartál csatlakozni a falkához...miért tetted mégis?
-Hmmm...ez egy jó kérdés. Úgy éreztem velük kell mennem...meg aztán a kis vakarcs úgysem hagyott volna békén...
-Toboéra célzol? Hát igen levakarhatatlan. Egyébként mi a véleményed róla?
-Idegesítő és sokat beszél.
-Igen ezt mutatod. De VALÓBAN mit gondolsz róla? Emlékezz az igazat kell mondanod!
-Jól van. Valójában kedvelem a törpét. És elismerem nem mindig hátráltat. A rozmárral nem bírtunk volna el nélküle.
-Nah igen. Akkor és ott valamennyit a Te szemedben is nőtt ugye?
-Ja- mormolja mogorván jelezve, hogy szerinte túl van tárgyalva.-És most én jövök. Mi vagy te?
-Tessék?-nézek rá döbbenten.
-Fura a szagod. Nem vagy ember ugye?
-Hmmm...ami azt illeti, valamennyi részben ember vagyok...egy kicsiben kutya...és mostanában úgy érzem ébredezik bennem egy farkas...
-Érdekes...-mondja halkan szűrve a fogai közt a szavakat.
-Az. Térjünk a lényegre. Van nőstényed?-indítom meg a fő támadást.
-Van hímed?- támad vissza.
Kicsit meghökkenek, aztán durcásan felmordulok:-Én kérdeztem előbb!
Kivillatja a fogait és halkan morogni kezd.
-Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem válaszolhatok előbb-visszakozom.-Nincs. Nincs hímem. Most Te jössz.
-Nincs nőstényem- nyögi halkan.
-Ez furcsa. Rengeteg nőstény rajong érted!
-Mindig csak a rajongás...- jegyzi meg és megint megmutatja a fogait. Én értem. Kicsit visszább veszek.
-Jó. Más. Hogyan képzeled el a paradicsomot?
-Nincs olyan hely, hogy Paradicsom. De ha mégis van, akkor az a hely az, ahol nem zaklatnak olyan csajok, akik még azt sem tudják mik.-közli mogorván.
-Cöcc-nyögöm, és felhúzom az orromat.- Mi a véleményed Kibáról? Eleinte nem kedvelted...
-Valóban nem. De aztán észrevettem, hogy nem akar uralkodni rajtam...cska el akarja érni a célját-Ezt úgy mondta, mintha csak magának mondaná...halkan és gondolkodón maga elé meredve.
-Egy utolsó kérdés:Hige?
-Ő csak Hige. Falánk és idegesítő. És sűrűn piszkálja Toboét.
-És ez zavar téged?-kérdezem őszinte kíváncsian.
-khmm... (fogvillantás)...én értem.
-Ajjaj. Lassan kifutunk az időből...pedig direkt többet kértem.-sandítok az órámra.
-Nekem nem fáj-morogja.
-Azért köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre.
(apró mordulás...ennyit tud hozzátenni)

Összegzés: nem sokat sikerült kihúznom belőle...dehát ő Tsume, nincs mit tenni. Köszönöm, hogy elkészíthettem ezt a riportot. Remélem mindenkinek tetszeni fog!