Üdvözlet!
Mai riportomat a már jól ismert anime-ből a Wols’s Rain-ből méltán híres lett Hige-vel készítem. Alanyomat az élet nagy kérdéseiről faggatom, hogy milyen a viszonya a négytagú falka többi tagjával, mik a céljai az életben, mi érdekli, és hogy miként képzeli el személy szerint ő a Paradicsomot. Továbbá közismert tény, hogy gyengéd szálak fűzik a félvér farkas hölgyhöz, Blue-hoz. Természetesen eme érzelmi témára is rá terelődünk, és választ remélünk a kérdezett sztártól.
Nos, akkor én ezennel a bevezetőt lezárnám és bele is kezdenék a riport elkészítésébe.
Kezdenék, ha itt lenne végre az interjú alanya.
„Hige érkezik lóhalálában, fejét kínosan vakargatva és egy szendvicset dugdosva a háta mögött.”
-Dugó volt. Elnézést, rémes a közlekedés. (kínosan mosolyog és reméli, hogy elhiszik a fedő sztorit.)
-Semmi probléma, kérem foglaljon helyet.
-Köszönöm.
-Remélem nem probléma, ha tegezem, hisz mégis csak egy fess fiatalhoz van szerencsém.
-Ugyan, dehogy gond, épp kérni szerettem volna, hogy egy ilyen szép hölgy ne használja a rideg magázódást.(kaján vigyor az arcán)
-Nos, köszönöm, akkor el is kezdeném a kérdezést.
-Csupa fül vagyok.
-Először is arról kérdezlek, hogy milyen a kapcsolatod a falka többi tagjával?
-Hát ez érdekes kérdés. Lássuk csak… Kiba-ban van valami lehengerlő kisugárzás, akaratlanul is őt követi, aki egyszer találkozik vele. Tsume, nos ő pont az ellenkezője. Ha kell, mindig lehet rá számítani, de inkább kerüli a kontaktust a többiekkel. Toboe, nos, ő csak Toboe. (vigyorog) Hihetetlenül segítőkész, nagyon barátkozó, ám folyton bajba kerül és mindig fél szemmel figyelni kell rá, hogy ne essen baja.
-És Téged idegesít ez az esetlensége?
-Inkább szórakoztat. (ismét széles mosoly)
-És mond Hige, milyen volt az első találkozás Cheza-val?
-Cheza-val? Hm, azaz érzés leírhatatlan. Amikor először megláttam, olyan furcsa remegő érzés kerített hatalmába és szerettem volna minél közelebb kerülni hozzá. Nagyon jó érzés, amikor simogat, olyan csiklandozó, de mégis bizsergető. Nem tudom máshogy megfogalmazni.(tárja szét kezeit, fejét ide-oda billentve.) Oh, igen és az illata… Az illata az, semmihez sem hasonlítható.(mosoly) Olyan édes és birizgálja az orromat.
-A többiek is ilyen lelkesedéssel fogadták Cheza-t?
-Nos, Kiba teljesen magán kívül volt, nem volt se füle, se szeme, se orra, csak ment. Az igazat megvallva néha elkapja a hév Cheza közelében. Toboe úgy viselkedett, mint egy szerelmes kis kutya. Folyton Cheza mellett akar lenni. Gondolom ennek a vonzalomnak az egyik oka, hogy Cheza legalább nem szekálja. Velünk ellentétben.(gúnyos kacaj) Tsume, hát Ő azt állítja, hogy Cheza idegesíti, nem érzi jól magát ha ott van és hogy rosszul van az illatától. Én azonban ezt nem hiszem el, mert hogy szerencsére vagy sajnos, mégis csak egy fajba tartozunk és tudom, hogy ő is kedveli Cheza-t, csak még véletlenül sem mutatná ki az érzéseit.
-Az egy fajba tartozásról jut eszembe. Nagyon nehéz fent tartani az emberi test illúzióját?
-Nehéznek éppen nem nehéz, csak annyiban, hogy mindig résen kell lenni. Ha nem figyelünk oda, hamar lehull a lepel a titkunkról. Bár nem értem, hogy az embereket miért rémíti meg a valódi formánk. Szerintem én kifejezetten imádni való vagyok. (széles vigyor)
-Ez valóban tagadhatatlan. (mosoly) Azt meg kell kérdeznem, hogy mi volt eddig a legnagyobb kalandod, esetleg olyan élményed, ami mély nyomot hagyott benned?
-Egyre éppenséggel emlékszem, ám arra nem igazán vagyok büszke. A mohó étvágyam kevert megint bajba. Egy nap a tenger közepén lévő romos városban kötöttünk ki, ahol Kiba nézeteltérésbe keveredett a helyi farkasokkal, akik cserébe jól helyben hagyták. Őt ápolgattuk egy romos épületben, amikor Tsume lehordott, hogy miért ettem meg az összes kaját, amit Cole hozott. Egyébként Cole is nagyon helyes hölgy. (pirul) Na szóval Tsume elzavart, hogy keressek valami ehetőt. Sokáig kutattam hasztalan, amikor egyszer csak birkahús mennyei illata csapta meg az orrom. Gondolkodás nélkül rohantam rá a zsákmányra. Pedig nem kellett volna, mert csapda volt. Moss és a bandája fogtak el, és ha nincsenek a többiek, hogy kiszabadítsanak, akkor ki tudja ma hol lennék. (lesütött szemmel babrál az ujjaival)
-Akkor ez az eset biztosan tanulságos volt számodra és legközelebb óvatosabb leszel.
-Oh, akkor az nem is én lennék.(kaján vigyor) De majd igyekszem.
-Értem. Amúgy milyen céljaid vannak?
-Hát jelen pillanatban a Paradicsom bejáratát kutatjuk szakadatlanul. Hol közel járunk a célhoz, hol pedig fájdalmasan messze, de hát ilyen az élet.
-Te magad hogy képzeled el a Paradicsomot?
-Igazság szerint bennem a Paradicsom képe egy szép zöldellő mezőben jelenik meg, ahol minden fűszálra jut egy gyönyörű farkaslány, minden bokorban hot dog-ot találni és természetesen közel s távol én vagyok az egyetlen, aki kiélvezi ezen ajándékokat. Az élet ott gondtalan, nem kell küzdeni sem az ételért, sem a lányok kegyeiért. Minden jön magától. (vigyorogva vakargatja a tarkóját)
-Ha már az érzelmeknél tartunk, milyen szálak fűznek Blue-hoz?
-Ez elég személyes kérdés. Blue egy csodálatos nő, aki a legjobbat érdemli. Ha a Paradicsom nem is létezik, nekem Ő maga a Paradicsom. Csak remélni tudom, hogy Ő is olyan erős érzelmeket táplál irántam, mint amilyet én érzek iránta. Szándékomban áll az egész életet vele tölteni és életem árán is megvédeni Őt.
-A többiek kedvelik Blue-t?
-Ezt így nem jelenteném ki, sőt elég sok a nézeteltérés közöttünk miatta. Kiba csak természetes bizalmatlanságot mutat vele szemben. Toboe elég jól érzi magát a közelében, mert őket összeköti az emberek iránti szeretet. Tsume egyenesen elutasító vele szemben, ebből adódóan már több vitánk is volt.
-Hát reméljük, hogy a nézeteltérések rendeződnek. Az időnk sajnos véges, szóval én meg is köszönöm a türelmed és így utoljára már csak annyit kérdeznék, hogy mit üzensz a rajongóidnak?
-A rajongóimnak? Természetesen, hogy továbbra is rendületlenül rajongjanak, és hogy ne ítélkezzenek első ránézésre. Sosem lehet tudni, kit rejt az álca. (kacsint)
-Köszönöm a riportot, ezt a hasznos tanácsot pedig nem feledjük.
-Köszönöm a lehetőséget, hogy alanya lehettem a mostani riportnak.
„Hige elhagyja a stúdiót, miközben majszolni kezdi a zsebében rejtegetett szendvicset.”