|
Rajzaim
Fehér 2007.01.17. 18:31
 A rajzóráim érdekesen teltek, ugyanis valahogy mindig oda lyukadtam ki. Nem mindig, rendben, de nagyrészt. A scannelt képek sajnos nem olyan szépek és jók, mint a kézzel fogható eredetiek, szóval a valóság kézzelfoghatóságában sokkal jobbak, ugyanis itt láthatóvá válnak az egyébként észrevehetetlen hibák is. A kezdő kép is egy kis kalandozás, amint az előttem álló modell kis papírhajó ismerős vizek fele vándorolt el. A tanár szerint szórakozott vagyok. Lehet...
Egyszerű vonalakat kellett rajzolni, amikből különböző tárgyi, esetleg személyhez kapcsolódó alakoknak kellett kirajzolódni csupán néhány vázlatos vonás által. Az én rajzlapomon Cheza jelent meg, aki a tanár szemében, aki ugyebár nem járatos az animék terén, földöntúli hajadonként jelent meg.
Egy különleges technika segítségével szintén néhány "ecsetvonással" kellett valamit alkotni. Én egy farkast, aki nem tudom hogy miért, de egy kövérkés rókának lett kikiáltva, de aztán nyilvánvalóvá vált, hogy azok a különleges szemek nem ravasz vöröstől származnak.
Le kellett rajzolnunk az előttünk látható papírdarabokat és én a kimaradt ürességet kicsit érdekesebbé tettem.
Egyszerű kis tollrajz volt a feladat. Chezát angyalszárnyakkal tettem érdekesebbé.
Karácsonyra készítettünk díszeket, amihez nekem semmi kedvem sem volt, ezért rajzolgattam az órán. A munkámat természetesen megérteni és értelmezni nem igazán tudta a tanár, aki nem ismeri a rajzaim forrását, ezért egy furcsa hangulatú karácsonyi képnek kiálltotta ki.
Emberi alakokat kellett rajzolni és nekem azonnal Hamona jutott az eszembe. Arányilag nem lett jó, ugyanis az emberi fej pontosan négyszer fér rá méretarányilag a lábakra (egy normális felnőtt embernél), de mivel ilyen szép lett természetesen eltekintett ettől a kis bakitól, viszont a háttérinfó nélkül, nem szóltam közbe és elleneztem, Hamona egy szépséges sellővé vált.
A romantika témájában olyan rajzokat kellett rajzolnunk lendületes vonalakkal, amik egy-egy gyors és hirtelen mozdulatot, vagy folyamatos mozgást, esetleg cselekméyt ábrázolnak. Jaguara körkörös tánca jutott az eszembe. Természetesen a tanár jót nevetett rajta, hogy mennyire javíthatatlan vagyok, mert az ő szemei is leginkább azokon a tüskéken akadtak meg, amik intim helyen meredeztek a képen látható alakon, amit újra sellőnek akart kikiáltani. Az előbb említett hegyes díszek szintén nagy örömet szereztek a társaimnak:D szóval beszélhettem nyugodtan, hogy az a ruhájának dísze, nyugodtan meg lehet nézni, miszerint a sorozatban valóban ott vannak azok a hegyes vackok:D Megmentve szegény Jaguarát a hableány sorstól, s mivel nem akartam hosszas és a tanár számára csupán erőltetett magyarázásba kezdeni az alak személylét illetően, egy táncoló boszorkánynak mondtam ki. A társaim egyetértően bólintottak: ez egy tűzbanya. Egy szép boszi, amely valószínűleg valami táncos bűbájra készül, tehát nem is áll olyan távol Jaguara személyétől. Sőt, eléggé közel van hozzá.
A feladat egy pointilista kép festése volt, vagyis pontokból kellett valamit alkotni. Hát...Én egy kicsit csaltam, ugyanis először átfestettem az egészet, aztán pöttyöztem és vonalaztam ki, mert utálom a fehér kihagyásos foltokat. Nem elnézni a képet, ugyanis a furry farkas guggol, egyesek ugyanis sörhasúnak, meg terhesnek nézték, a tanárom meg egy hatásos, szép horrorisztikus alkotásnak nézte a hátborzohnagó és nyomasztó hatás miatt, egy farkasnak, akinek ki van fordítva a gyomra. Nos nem, az a lába, nem a hasa, dehát pontokból hogy csináljam meg jobban?:)
Amint látni lehet ez nem egy Wolf's Rain-es kép. Egy rajzversenyre készült, amelynek díjazottjait egy múzeumbe állítanák ki egy kiállítás erejéig, az alkotásokat az alkotók viszont nem kapják vissza. A téma szabad. Először valami furryt akartam rajzolni, de aztán eszembe ötlött, hogy a változatosság miatt rajzolhatnék egy női arcot. Aztán az akt ötlött fel bennem, majd a gondolat: lehetne egy szirén, de nem akármilyen, hanem egy olyan ál-hableány, ami tulajdonképpen igazából cápa, és erről a vízből kiálló farokuszony fog árulkodni. Az első kép nem nyűgözött le. A szőke hajadon arcát túl árnyékoltam, így drámaian megöregedett, így az eredményt látva egy nagyobb lapon újra megrajzoltam a hideg szépséget. Akik látták a rajzot megjegyezték, hogy szép a nő, a szemei viszont semmitmondó hidegek, és mikor a műre néznek, igazából nem éreznek semmit. De ennek is van egy hatása, és ezt vártam, ugyanis bár gyönyörű teste van a szemei elárulják azt a kegyetlen könyörületet, amit természete rejt, ráadásul ajkai szélén vér folyik. Ez a kettőiség varázsa: a szépség és a szörnyeteg. Eredetileg fehér cápa lett volna, de utána eszembe jutott a tigriscápák jellegzetes mintázatai, így nyerte el a barna színt a haja is, ami jobban illett pikkelyeinek mintázatához. Ezt is jó választásnak vélem, ugyanis bár nem olyan félelmetesek, mint a Nagy fehér, de a Tigriscápák sokkal vérszomjasabb ragadozók és több ember haláláért felelősek, mint nagyobb rokona. Hogy egyértelműbb legyen a nő hátára uszonyt is rajzoltam, ami eredetileg nem volt ott, és a vadsága miatt egy-két tetoválást is adtam neki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
