|
A Paradicsom
Fehér 2007.01.07. 19:35
 -Nincs olyan hely, hogy Paradicsom...
Kiba sebektől meggyötörten, véresen vonszolta oda magát a száradó Chezához, aki ropogó, vékonyka faként ült a jégen, miközben bőrén érháló terebélyesedett ki, majd átölelte a kesergő fiút, aki úgy érezte hogy mindent elvesztett. Cheza közölte Kibával, hogy nem ez az igazi formája, hogy a Paradicsom megnyílásával keresse majd újra meg, hisz újra fognak találkozni, és akkor talán a legközelebbi világ már olyan lesz, mint amilyenre vágyott.
Vérük összeolvadt, majd egy áttetsző cseppé válva belecsorgott a misztikus tóba, mire a lány elsorvadt a meglepett fiú karjaiban, csupán egy hulló hófátyol mögül fehéredő, rózsaszín ruhacafatok közt fekvő virágot hagyva maga mögött a szétszórt golyócskákkal együtt.
Ismerős monológ következett és értelmet nyert a kezdő képsor is, ami nem más volt, mint a vég egyben, az egészet előre vetítve és megjósolva. Mindenki félre értelmezte a Paradicsom lényegét. Utaltak rá a 27. rész elején különböző elmosódott képekkel sejtetve a valóját és ki is jelentették. Nagyon fontos, hogy nem ugyanaz a Mennyországgal, csupán a neve hivatott szimbolizálni egy olyan helyet, amit mindenki el szeretne érni. Az egész világ jégbe fagyott megtisztulva a fehér hó alatt, majd, mivel nem volt tudatos anyag, ami érzékelhette volna az idő múlását, elkezdődött a ciklikus ujjászületés, hisz az új csak úgy jöhet létre, ha a régi eltűnik.
A Paradicsom pedig nem volt más, mint a mi világunk, amibe élünk, amely időszakos váltakozással véget ér, mikor az anyag kifárad, majd ujjászületik és újra kivirágzik az élet Cheza magjainak hála, mik „elsorvadásakor” öntötték el a földet. A múlt elmosódott, a zöldellő éden pedig gyönyörű lelkesedéssel és akarattal növekedni kezdett, miközben a Hold könyvének utolsó, üres lapja, amely a Paradicsom képét hivatott ábrázolni a hulló eső miatt ábrákat és vonalakat kezdett kirajzolni, majd virágokat festett ki, melyek körül kinyíltak az igaziak is. Kiba alatt megolvadt a jég. Még felébredt a víz alatt és még megpillanthatta felfele szökő szőrszálainak buborékos függönyében a holdat, ami újra kifehéredett.
Ez volt az igazi Paradicsom. Maga a kezdet, az újrakezdés. A világ újra megtelt élettel, ragyogással és színekkel és tökéletes lett...A vízen aranyló Darcia szemből sötét anyag áramlott ki, amely beleivódott a talajba és valóban...ciklusonként váltakozva kezdődött elölről minden...
Darcia az utolsó rész első perceiben pár mondatos, rejtélyes monológgal kifejezte, hogy jó nincs rossz nélkül, élet halál nélkül, boldogság szenvedés nélkül. Ez a kettősség a világ alapja, amitől a világ tökéletes lesz, viszont elgondolkodtató kérdés az, hogy vajon a Paradicsom úgyis tökéletes lett-e volna, ha Darcia megmaradt farkasszeme nem rontja meg. Az is tény és való, hogy bár Kiba volt a kiválasztott, akármelyik farkas képes lett volna elhozni ezt a világot, ami viszont függött a személytől. Darcia a sötétséget és talán a poklot nyitotta volna meg következő világnak. Kibának sikerült elérnie a földi mennyországot, csakhogy ezúttal, és talán ahogy ezek előtt is, elrontotta valami ezt a szent helyet: az árnyék, most a megmaradt szem. Ezért nem véletlenek Cheza utolsó, befejezetlen szava. Talán a következő tényleg jobb lesz, tökéletesen jó és semmisem fogja megrontani.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
