Benyomásaim a filmről egy levélrészletből:


Kedves Ági!

Pénteken sajnos nem vagyok a suliban.
Ezért pár sorban leírnám neked a filmklub eddigi belső és külső történéseit.
Szeptember elején már kitettem egy beharangozót a franciaországi zavargásokról.
Közben pedig egy 11. osztályos srác már elkészítette a maga beharangozóját egy japán rajzfilmsorozatról!
Úgy döntöttem, hogy először a diák elképzeléseinek adok teret.
Nézzük hát a megahosszúságú rajzfilmet!
Minden rész előtt Jandácsik Pál előre feltesz megfigyelési szempontokat, benyomásainkat pedig utána ’rögzíttetjük’ egymás előtt minden egyes rész után.
Engem felnőttet két ’folyamat’ tart fenn, míg közben már majd elalszom, de egyáltalán nem azért, mert unalmas lenne a film, csak hát a fáradtság és a körülmény, hogy ki lehet lazulni; szóval el-elnyom a buzgó álmosság.
Az egyik ’megfigyelési-szemlélődési’ szempontom:
A gyerekek nagy része már a film végét is ismeri, mégis nézik, én pedig őket figyelem kimondva-kimondatlanul, pl. azért, hogy milyen hatásokat látnak rajtam, felnőttön:
Nekem ugyanis szerfölött tetszik, mert olyan életszagú, hogy a 30 részből már a 10. rész környékén a Paradicsom közelébe kerülnek; és akkor még mennyi háborúság lesz még körülöttük és a szívükben.
Én meg azt figyelem, ők mit mondanak, ők mit kérdeznek.
Szóval nincs semmi komoly koncepció, amit be akarnék magyarázni.
Így a spontenaitásban a kérdéseim és a reagálásaim keresetlenebbnek és igazabbnak tűnnek (nekem magamnak is).
A másik pedig az őszinte érdeklődésem mögött a csak látszólag álkérdés:
Most előző héten fel is tettem nekik a hatásvadász-szerű kérdést: Akkor számotokra milyen lehet a mennyország? Írjátok már meg, és név nélkül felolvasom.
Számomra az egyik üzenete az ennek a hiperhosszú történetsorozatnak (mostanában amúgyis ez dívik a filmekben; fejlődésregényhez hasonló fejlődésfilmet készítenek pl. lost, szökés; a brazil szappanoperákat hagyjuk, az csak visszafejlődés, üres kilúgozás nélkül is csak a régmúlt nosztalgiájának a műanyagos előrevetítése…)
Szóval az a tanulsága ennek a japán rajzfilmsorozatnak, hogy egy távoli, békés állapot csak folyamatos küzdelemnek a szerves kezdete és folytatása.
Különben kíváncsian várom, mit fog majd tanulságul kihozni a filmből Pali, ezért meg én figyelem szinte minden lépését.