|
Iskolai filmklubban a Wolf's Rain
Fehér 2006.12.26. 19:07
Mikor nyáron láttam ezt a fantasztikus animét, szerettem volna újra megnézni, másokkal, átadva másoknak azt az élményt, amit ezzel a gyönyörű történettel szereztem, ezért néhány játékos, álmodozó gondolat erejéig elképzeltem, hogy milyen lenne, ha a Stray a sulim vetítővásznán virítana fel Steve Conte Bryan Adamsas hangjával a nagy hangfalakból töltve meg a termet. Szép gondolat volt, szép álom, olyan álom, ami akármilyen hihetetlen, de valórá vált, hála az iskolám régi-új tanárának: Dobozy Edgárnak, aki a filmklubb keretében megengedte a péntek délutánonkénti 3 részes farkaskalandot. Ezúton is köszönöm újra neki. Az alábbi cikk nem csak a filmklubbot meséli el, de a Wolf's Rain történetét is a legnagyobb vonalakban, spoilerekkel...
A Wolf's Rain története a vásznon és a valóságban
Manapság a mozik menüjére rengeteg számítógépes technikával készült mese került, amik poénos, „böfögjük el együtt az ABC-t” beszólásokra megalapozott üdítő, egész családot székbe zsúfoló alkotások voltak, mik kellő élvezettel és néhány apró-csepprő tanulsággal köpködtették vissza a popcornt a nézőkből. Talán ez az önfeledt, röhögcsélő komolytalankodás hátterében lapuló unalom volt az az igazi, nagy lökést adó erő, ami a Wolf's Rain szerelmesévé tett. Az animék közt is valami számomra új, és mélyebb volt, amely a többszöri végignézés után egyre elülepedett bennem. Szerettem volna másokkal is megosztani ezt az élményt. A filmklub által...
A rengeteg beharangozó plakát után eljött az első, éles kaland, méghozzá a rengeteg szórakozottsággal teli gólyaavató után, amit megvallva nem is annyira élveztem, mert végig lekötötte gondolataimat az izgatottság, hogy a rendezvény után végre bemutathatom ennek a sorozatnak a tervezett 7 epizódját ( ami az időhiány miatt lecsökkent 3-ra, de én ezt egyáltalán nem bántam) és azért, mert már előző délután beteg lettem és próbáltam eltussolni a dolgot. A bűvös idő eljött, hallottam, hogy a filmemről suttognak néhányan. Szép szám gyűlt össze az első alkalomra, mégis lappangott bennem egy kis keserű csalódottság, mert úgy gondoltam, hogy több barát is el fog jönni. A gondolat elszállt, helyette csak az maradt meg bennem, hogy valamit elszalasztottak. Persze mindenért kárpótolt engem a termet betöltő Stray című betétdal, az iskola vetítővásznán látható gyönyörű rajzok, mik azt a csodálatos érzést keltették bennem, mintha egy álmom vált valóra, amit még nyáron elterveztem.
A film kezdő képkockái a fehér hóban fekvő főhős merengését festették le. Az első hangfoszlányok még most is a fülemben csengenek...
Kibát, a fehér farkast virágillat vonzotta a városba, ahol találkozott Higével, a nagyvárosi kóborral, aki a kemény és vezértípus Tsuméhoz hasonlóan emberi alak illúziójában élt ebben a megkeseredett, végeit járó világban. A fagyos körülményeket az első jelenetek közt megjelenő farkasvadásztól tudhattuk meg. A jövőben(?) játszódó történet elhavasodó és egy újabb, mindent elsöprő jégkorszak előtt álló világában kétféle ember létezik: a közember, aki vagy dolgozik, vagy guberál és a fényűző körülmények közt élő, a kisérdemű előtt csak maszkkal megjelenő Nemesség.
Közben a teremben valaki megérkezett, másvalaki elment...
Kibát pedig elkapták az emberek. A rész végén azonban megszökik újdonsült társával, miközben az égre mered, barna tincseit meglobogtatja a szél, most először emberként, és megsúgja a nevét. Az újabb epizódban felbukkant a 4. farkas is: Toboe, akinek egyik mellső lábán fémes karperec csillog. Később elmesélte, hogy ezt a „nagyijától” kapta, akihez tragikus és szomorú múlt kapcsolja. Az események pörgése folyamán újabb szereplők bukkantak fel: az ex-házaspár, akikről sejteni lehetett, hogy ők fogják alkotni a film romantikusabb részét, és a legfontosabb karakter: Cheza, a viráglány, aki el fogja vezetni a farkasokat a Paradicsomba, ahhoz a helyhez, ahol ezek a nemes és büszke állatok szabadon élhetnek. Ugyanis ez a mű alapja. Ez a vágyakozás, ez a drámai vándorlás, mely során a Paradicsom bár közeledni látszik, mégis egyre távolibbá válik, egy értéket, magát a vágyat és megfoghatatan célját szimbolizálva. Kiba és Hige közel került a lányhoz, ám az orruk elől elhappolta valaki: a film legkomplikáltabb és érdekesebb karaktere: Darcia. A 4 farkast végül a sors, de leginkább az írók keze egymáshoz sodorta. Így ők, négyen, akik annyira különböztek egymástól, aki először bunkó, szórakozott, védtelen, büszke: Tsume, Hige, Toboe és Kiba elindultak együtt, elhagyjva a torz várost, hogy megkeressék Chezát és vele együtt a Paradicsomot a boldogsággal.
Az első 3 epizód sikeresen leforgott, néhány kérdés követte, majd az elpakolási utómunkálatok után fáradtan és eseménydús nappal hazamentem és lázasan az ágyba dőltem.
A filmklub programja részben megváltozott, ugyanis a heti 7 helyett 3 epizódos vetítések valósultak meg, Így vette kezdetét szeptember 22.-én a két hónapig tartó vándorlás, amelynek hatására a péntek már nemcsak úgy lebegett előttem, mint a hét utolsó napja, hanem a nap, amikor eljön a Farkasok ideje, plusz örömöt okozva.
A farkasok élőek voltak, személyiségük zseniálisan volt kidolgozva. Kiba büszke, és először nem szeret falkában dolgozni. Tsume bunkó és nem akar hinni a Paradicsomban. Hige szórakozott, jópofa, egyedül ő visel nyakörvet. Toboe pedig szeretnivaló, naiv kölyök. A Wolf's Rain „fejlődésregény”. Mindegyik karakter személyisége változik, szigorúan a jó irányban, így a bunkót is csak szeretni lehet, mert világossá válik, hogy mennyire törődik és vigyáz a társaira, legfőképp arra az elsőnek esetlen, vézna gyerekre, aki felnéz rá. Az első komolyabb és érdekesebb közeledésre akkor került sor, mikor Tsume és Toboe egy gyilkos, életre kelt robot elől menekültek, melynek hideg csövétől Kiba agyarai mentették meg őket. S bár „Miért?”-re Fehér „Csak ösztön.”-nel felelt, a néző mégis érezhette: bár most távolabb haladnak egymástól, hamarosan egymás oldalán fognak ügetni.
Egy kis kitérő állomás után, mely szintén mélyítette a négyek kapcsolatát, végre felbukkant a viráglány is, aki Kibát megérezve nemes egyszerűséggel „kiugrott” az őt elraboló Darcia hajójából. Darcia a legkomplikáltabb egyéniség a sorozatban. Egy bukott nemesi család utolsó tagja, ki egy fél farkasszemmel büszkélkedhet a klánját sújtó rejtélyes átok miatt. Darcia nagyapja alkotta meg Chezát, hogy megnyissa a Nemes osztálynak a Paradicsomot, amely a tragikus láncolat során több lett, mint egy cél. Maga a megkeseredett cél lett, ugyanis Darcia szerelme: a gyönyörű, arany hajzuhatagú Hamona kómába esett, öntudatlanul feküdve a férfi romos kastélyában, arra várva, hogy visszahozza a Paradicsom segítségével. Az ő gyönyörű, varázslatos és csillogú látványvilágú jelenetét vezette be a 7. rész. „Kesereg a szívem. Szebb, mint az életben.”
Cheza tehát a farkasokhoz került, akik megoszlott véleménnyel fogadták, mert míg Toboe és Hige el volt bűvölve tőle, sőt Kiba szerelmes vonzalmat érzett a gyönyörű iránt, addig Tsume magában dühöngött és hülyeségezte az egész, általa értelmetlennek tartott utazást. A lányt közben több Nemes csapata is kereste Darcia mellett, kik szintén a Paradicsomra áhítoztak, ráadásul ott van Quent Yaiden is.
Quent egy részeges és megkeseredett serif, aki azt hitte, hogy családját farkasok mészárolták le, amint égő házának romjai felett sötét, acsargó árnyakat látott, amik remegő szemében nevetni tűntek, mint a sötét démonok. Ezért a férfi elhatározta, hogy puskavégre kap minden farkast Blue nevű házörzőjének a segítségével. Quent kezdetben baljós és negatív figurának számított, de a történet folyamán megmutatta emberi arcát, ki vágyakozva és szomorkás merengéssel figyelte családjának fényképét, rajta Ruus nevű kisfiával, aki mosolyogva ölelgette az akkor még kölyök Bluet. A mű további emberi szereplői a megemlített ex-házaspár: Cher és Hubb. A nő a viráglányt tanulmányozta, buzgó munkája viszont azzal az áldozattal járt, hogy elvált a férjétől. Ám Hubb vissza szeretné hódítani a nőt, amire minden esélye meg van, hisz már az első részekben láthattuk őket vacsorázni, csókolózni és beszélgetni, mely jelenetek azt sugallták, hogy még igenis szeretik egymást.
Októberben Pesten animefesztivál volt, melynek mangavásárján megvettem a Wolf's Rain képregényváltozatát. Már bennem volt az elhatározás több hónapja, hogy meg fogom szerezni eme a gyönyörű rajzokkal teli, két vaskos kötetet, mely fejenként 3000 Ft-tal soványított volna meg. Nagy örömömre 2400-ért megvettem mind a két példányt egyszerre, ráaádsul a vásáron egyedül ez a két, ritka könyvecske származott ettől az animétől, így meg volt minden okom és boldogságom, hogy visszafogott és szerény önelégültséggel mutassam meg a rajongóknak a szerzeményeket. Sajnos, amint belelapoztam, rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen az ár, ugyanis a két manga nem angol szövegű volt, mint ahogy vártam, hanem japán, melyből egy betűt sem értettem. A történet egy bizonyos szálig megegyezik a sorozattal, de aztán velősen eltér tőle. Különösen az a jelenet lepett meg leginkább, hogy kedvenc női karakterem a főgonosz mellé áll, melynek döbbent és felháborodott kesergését egész nap hallhatták a barátaim.
De nem számít, hogy japán és egy részét nem igazán értem. Így valahogy még értékesebbnek és eredetibbnek hat.
A filmklub folytatódott, s bár a plakátjaimmal tovább buzdítottam mindenkit, hogy még be lehet kapcsolódni a történetbe, egy-két vetítés után már meg volt a stabil, állandó közönség. A Wolf's Rain egy bizonyos holtpontnál válik igazán érdekessé és kikapcsolhatatlanul lebilincselővé. Ez a feszült pillanat egyre közeledett. A farkasok jellemfejlődése minden egyes epizóddal újabb megdöbbentő és érdekes szituációkat szült. Kiba és Tsume utálták egymást, mint a falka két dominánsabb vezére, de kapcsolatuk és a megszokottság egyre erősebben láncolta össze őket, így barátok lettek, s bár Cheza iránti érzelmeik kezdteben vegyesen kavarogtak bennük, mégis, mindannyian a virág köré gyűltek többször is megmentve az őt üldöző katonák fegyvereitől, vagy a halál erdejének ragazodó bogaraitól.
Cher kitartóan nyomozott a viráglány után, közben Darciáról is információkat gyűjtött. Quent Yaiden továbbra is üldözte a farkasokat. Az ő tragédiája is közeledett, ugyanis kutyáját egy katona kegyetlenül megverte puskájával, a szerencsétlen jószág pedig sántító vérben fürödve jelent meg újra gazdája előtt, aki a démonok iránti megszállottsága miatt megkérte társát, hogy várja meg, míg visszatér. Ám Quent nem tudott végezni a farkasokkal, és Bluenak is csak hűlt, meleg helyét találta meg...
A vetítés egyik csúcspontja volt, mikor az ezüstös telihold fényében fürödve a víztükrön táncoló Cheza gyönyörű varázslat kíséretében hófehér virágok selymes szőnyegével mutatta meg az utat a Paradicsom fele, mely a távoli horizont messzi síkján aranylott. A meseszép jelenet hirtelen síri csendbe torkollott. A nyugtalanító moraj és a ciripelő zúgás remegett a levegőben, ugyanis csak a kopár sivatag maradt, melyre a vörössé váló hold fénye festett fenyegető, véres szitálást, miközben egy hajó szállt le a dűnék közé. Darcia jelent meg, hogy elvigye Chezát, kegyetlenül lesújtva a farkasokra, kik szenvedő, vértől mocskos sebekkel a földre zuhantak, Kiba pedig álmos csalódottsággal figyelte a lánnyal felszálló gépet, mely beleolvadt a véres hold sugarai közé.
Cheza tehát újra elszakadt a farkasoktól, akik sebeiket nyalogatva egy új társsal folytatták útjukat. Számomra megdöbbentő fordulat volt, amint kiderült, hogy Quent fekete bundájú kutyája, kiről időközben kiderült, hogy félvér, lány. Blue csatlakozott hozzájuk Hige nagy örömére, kinek buzgó és mosolyogtató megjegyzései előre vetítették a romantikus tényt, hogy kettejük közt ki fog majd bontakozni valami rózsaszínesebb érzelem.
Az események pörögtek. A kiszabadult Cher megtalált ex-férjével és a magára maradt farkasvadásszal együtt indult Darcia ledőlt tornyához. A megkeseredett nemest már nem izgatták a birodalmába belépő emberek és a Chezát kereső farkasok, ugyanis sötét kesergés és keményítő esemény borult lelkére, mert míg távol volt a viráglány miatt, újabb félelmetes raj indult útnak: a titokzatos Jaguara erői, kik végeztek a tehetetlen és nyugodtan alvó Hamonával.
A drámai események egymás után peregtek. Kiba és Darcia vívott meg egymással, majd Quent jelent meg, aki döbbenten meredt rá hűséges kutyájára, aki a farkas elé ugrott, hogy megvédje őt a puska haragjától. Majd megjelentek Jaguara fekete cirkálói, és itt kezdődött el az igazi, sokkoló és borzongató csavar. A katonák elragadták Chezát, Hubbot, Chert és Bluet. Darcia megkeseredetten szemlélte a bukott birodalmát leigázó hajóraj fekete, eget elborító fellegét a meztelen, halott Hamonával a karjaiban, kinek szőke hajzuhatagát a szél nyugodtan és élettelenül lobogtatta a pusztulás és közeledő sötétség tragikus suttogásával.
Kiba is elszakadt a zűrzavarban a többiektől...Csak néhány, kereső és hívogató farkasvonítás visszhangzott fel a szürke végtelen havazó, síri csendjében, mikre nem érkezett válasz...
Tsume, Toboe és Hige Kibát keresték a szitáló hóban, de csak a dűnék közt magára hagyott farkasvadászt találták meg. Toboe kölyök volt, a falkában a legnagyobb lélekkel, aki szerette az embereket, ezért míg a másik kettő néhány apró, gúnyolódó megjegyzéssel folytatta az útját, ő oda feküdt a félig megfagyott férfi mellé, hogy felmelegítse. Quent álmában átkarolta Toboét, össztévesztve Blueval, majd könnyes szemei előtt halott kisfia jelent meg, melynek folydogáló cseppjeit a gondos, meleg farkasnyelv szárította fel...
Kiderült, hogy mi történt Toboe „nagyijával” egy visszaemlékezés által. Toboe védelmezte az öreg nénit. Csak egyvalakitől nem tudta megóvni: magától...
Mikor örömében ráugrott, hogy kedves nyelvével hízelegjen neki, „nagyi” öreg teste nem bírta...Ő pedig csak állt felette csóváló farokkal, mosolygó szemekkel és lihegő nyelvvel, nem értve, hogy miért nem akar megmozdulni...
A fiú később csatlakozott társaihoz, akik egy indiánfalub vendéglátását élvezhették, majd a Csont sivatag nevű hely egyik mérgező növénye alatt feküdve megtalálták az ijesztően sovány, eszméletlen Kibát, kinek lelke egy furcsa, misztikus világba, az úgynevezett Örökkévalóság kertjébe csöppent. A hely idilli volt, gyönyörű, zöldellő, az igazi Paradicsom látszatát keltő édenkert, ahol az illető mindent elfelejtett a meghitt nyugodtság miatt, ráadásul egy kedves és szép vendéglátó is gondoskodott a tökéletességről. Myu, a hiúzlány és Kiba közt furcsa románc alakult ki. Szépek voltak együtt.
Itt merült fel a kérdés a Mennyország kapcsán, hogy kinek mi a tökéletes idill, kinek mit jelent a boldogság.
Kiba örökre a lány mellett maradt volna, de egy indián sámán felébresztette, emlékeztetve a feladatára, és Chezára. A felejtés közben elhalványuló és arctalan hangok újra értelmet nyertek. És Kiba visszatért...
Az utazás pedig folytatódott az igazi Paradicsom fele, mely előtt Toboe megkért egy indián barátot, hogy keresse meg Quentet. Természetesen a farkasvadász nem hitte el, hogy ki volt az, aki segítséget küldött neki...Egy farkas...
A kedvenc epizódjaim következtek. Nagyon kíváncsi voltam a reakciókra, ezért a megszokottnál többször intéztem érdeklődő és figyelő pillantásokat a többiek fele.
Cher és Hubb Jaguara erőinek karmaiból kiszabadulva szerették volna megszöktetni Chezát, ám a terv kudarcba fulladt és a férfi a lánnyal a karjaiban a teleportáló fényeiben eltűnt a kétségbesett és döbbent nő szemei előtt. Cher Blueval együtt folytatta útját Jaguara kastélya fele, közben a másik szálon a négy farkas kelt át egy jeges tenger fagyos páncélján ugrálva, hol szörnyű veszélytől menekültek meg. Óriási rozmár támadta meg őket, melynek gigantikus agyaraitól a kölyök Toboe mentette meg a falkát, ki a szörnyeteg szemébe csimpaszkodott és makacsul nem engedte el, míg az elgyengült és a saját testét szétzúzó behemót nem esett össsze. A falka legfiatalabb, idáig gyenge és vézna törpének tartott tagja tiszteletet kapott idősebb társaitól elejtve élete legelső zsákmányát, melynek húsából a büszke elismerés kimutatása érdekében ő ehetett elsőnek.
A rész végén pedig végre megmutatta magát az a titokzatos, maszk mögé bújó, új gonosz is, akinek csak a nevét hallhattuk. Lady Jaguara önelégülten ült asztala mögött az „üvegkalitkába” zárt Cheza előtt, nyugodt gőggel megemelve borospoharát, miközben ajkai mögül szelíden csillogott fel a sikoltozó farkasvér...
A két belevaló és barátnővé váló csaj: Blue és Cher megérkeztek Jaguara városába, Qunet Yaiden és a farkasok szintén. Döbbentő tisztaság és nyugodtság uralkodott Lost Cityben. A kósza pletykák szerint Jaguara boszorkány, aki sötét varázslatokat űz és elbűvölte az embereket is, akik „zombiként” járnak-kelnek az utcákon, ugyanis semmi sem érdekli őket, ami nem kapcsolódik hozzájuk.
A hely több választ tartogatott számukra, mint gondolták volna. Blue megtudta a katonáktól, hogy régen nem a farkasok támadták meg Quent városát, hanem a Lady farkasvadászai, mert egy falka rejtőzött ott. A lány, miután megmenekült az emberektől örömében-bánatában sírva fakadt. „Nem a farkasok tették Apa...”
Hige egyre furcsábban kezdett viselkedni, mintha már járt volna ezen a helyen és maga sem érti, hogy miért, de mintha ismerné annak a nőnek a szobrát, aki a város terén magasodik. Kiderült a sötét titok...
Jaguara farkasvadászai élő farkasokat fogtak el, kitörölték az emlékeiket, majd nyomkövető nyakörvekkel együtt szabadon engedték őket, hogy a falkákhoz csatlakozó állatokat újra elkaphassák a nagyobb zsákmány reményében. Hige volt a 23-as számú...
Peregtek a képkockák. Hamarosan mindenki kelepcébe került. Tsume, Toboe és Kiba is. Higére várt a feladat, aki szomorú és romantikus búcsút vett Bluetól, a lelkére kötve, hogy várja meg és ne menjen utána, mert ha tudja, hogy várnak rá, bisztosan vissza fog térni, hogy újra láthassa. Felzengett az egyik kedvenc „Heavens not enough” című dalom, melynek felpörgő dallamában táncoltak a Paradicsom partyn a maszkot viselő Nemesek, a terem közepén Cheza zöldellett, miközben Lady Jaguara fehér köpenyét lengetve forgott mellette axtatikus és diadalommittas hangulatában, mire hirtelen kinyílt az ajtó, majd egy sötét árny lépett be a bálba, mögötte Cherrel. Darcia nyomának útján minden Nemes a földre zuhant a férfi különös, altató, de most talán halált hozó farkasszemének hatása miatt, míg a végül egyetlen alak maradt állva a térben: Jaguara, aki megállva szembe nézett a „váratlan” vendéggel...
Nagyon vártam ezt az epizódot. A kedvencem. Hát, egy kicsit se hagyott hidegen a csavar, mikor először láttam. Reméltem, hogy másokat is meglep.
Darcia levetette maszkját, melynek sötét tollai mögül felcsillant farkasszeme, majd Jaguara is az álarcához nyúlt ujjaival, mely fémes visszhanggal a földre koppant, mely a levegőben szétömlő arany hajzuhatag tincsei mögül rideg, éles lila tekintet csillant meg...
Jaguara Hamona ikertestvére volt, aki féltékenységében megölte a saját vérét, azért mert a férfi hajdanán nem őt választotta. A nő ugyanis őrülten szerette Darciát.
Közben Tsume és Hige szembekerülése fokozta a feszültséget, amint kiszabadulnak Toboéval és Hubbal, majd egy gyönyörű és megható jelenet, amint Blue újra szembekerült a tántorgó Qunet Yaidennel, elmesélve neki, hogy félreértés történt és hogy nem farkasok mészárolták le hajdanán a családját. Természetesen az öreg nem akar hinni a szavainak, csak a saját szemének, mire az emberi alakban könnyező lány elkiáltja magát: „Nem farkasok tették...Hinned kell nekem, Apa...” És a férfi Blue nevét üvöltözve megfordult, majd sírva átölelte a fekete kutyát...
Kibának, a haldokló Cheza suttogása miatt sikerült kiszabadulnia, aki érezte, hogy el fog hervadni, ugyanis Jaguara egy mesterséges Paradicsomot szeretett volna létrehozni kedvesének és magának, ám a fiú szétzúzta a szánalmas illúziót, melynek összeomlása után a nő felsikoltott, majd mérhetetéen dühében egy mérgezett tőrrel leszúrta az előtte álló Darciát.
Jaguara hisztérikus rohamot kapott és kardot rántva sikoltozni kezdett a férfi fele, ki ketépte magából a tőrt, majd a földhöz vágta. A nő bájosan a szédelgő Darcia fele magasodott, majd kedves és nyálas szavakkal a magasba emelte a kardját, hogy a halálban ököre megtartsa magának a férfit. A pengétől Hige mentette meg a férfit, majd az ördögi játékba belecsöppenve felbukkant Kiba, aki dühödnet neki esett az őrült nőnek, ki megsebezte a kardjával társát. Végül sikeresen legyőzték Jaguarát, ki még utoljára hátra nézett a mögötte álló Darciára szerelmes könnyektől derengő szemeivel, mik döbbenten kerekedtek el a fém hideg ízétől. A hosszú, szőke hajtenger csalódottan csapott a magasba a férfi kardjától...
Ez volt az eredeti utolsó rész, melynek bizonyítéka az új, gyönyörű záró szám volt „Tell me what the rain knows” címmel, melynek csengő gyönyörében Darcia távozott, Kiba ölelte át Chezét, Tsume és Toboe segítették a Jaguara kardjától sérült Higét, az egymásra találó Cher és Hubb ölelte át egymást, Blue és Quent szemlélte az összeomló kastélyt, majd a távolodó Kiba kék szemeivel pillantott vissza a vörös hold fényében fürdő, bukott város fele.
Az utolsó négy epizód egyszerre volt gyönyörű, sokkoló és váratlan. Az egész mű hangulata sejtette, hogy ez a történet nem fog egy kitörő happy enddel zárulni. Én először gyűlöltem a befejezést, de elfogadtam és ma már imádom a mondnivalóját. Vajon más is szeretni fogja?
Közel volt, erre figyelmeztetett a vörös hold. A világ az enyészés és a pusztulás birodalmává vált, melynek komor hangulatáról a zöld, sötét színek és az üres, csupasz, tar vidék kifejezéstelen sziklái gondoskodtak. A csapat hamarosan újra együtt volt, amint az egymással beszélgető és kétségek közt gyötrő ex-házaspár megtalálta Bluet és a még mindig makacs, ám eszméletlen és sérült farkasvadászt, ki „lányát” védte meg egy őrült autótól, majd megjelent a 4 farkas is Chezával. Hige és Blue nagyon örültek egymásnak. Így, együtt indultak útnak a semmiben, hogy megtalálják a reményt, miközben az égen sorban csillantak fel a fenyegető hullócsillagok. Az első halál váratlan és kegyetlen volt, mikor először láttam, azt hittem, hogy kiugrik a szívem. Cher és Hubb megértette, hogy már mindenki, az egész világ feladta a reményt az élethez, ezért nem esett sosem teherbe a nő, de nagyon boldog volt, hogy a férfi a keresésére indult és összekulcsolt kézzel, egymást kedvesen vígasztalva néztek szembe a felvillanó horizonttal. A hirtelen bekövetkező földrengés közben elszabadult autó egy hatalmas szakadék peremén borult fel. Mindenki kiszállt belőle, csak Cher nem, aki megkérte Hubbot, hogy fogja meg Chezát. A férfi megtette, majd elfordult, mikozben a nő is készült kimászni...
Csak egy gyors reccsenés volt, mit síri, döbbent csend követett, mely libabőrt tépett a bőrömre, majd a velőt rázó és felrobbanó hang, amint a mélybe zuhanó autó szétzúzta magát a sziklákon...
Cher halála, aki az őt ölelő, majd a kitörő könnyektől szorító Hubb kezében halt meg, mindenkit megdöbbentett. A leghatásosabb részek örömömre és borzongásomra a szalagavató miatt másik teremben kerültek megnézésre, ahol a hangfalak és a vászon is közelebb volt, s pedig már nem egyszer láttam a következő jelenetet, mégis, majd kiugrott a szívem a helyéről, mikor átéltem újra ebben a morajló hanghatásban.
Toboe megígérte Bluenak, hogy vigyázni fog Quentre, ha vele történne valami. A felébredő vadászt keserűség öntötte el, mikor megtudta, hogy farkosok veszik körül, ezért makacsul elhagyta a csapatot, Bluet is kitagadta. Toboe szaladt utána a homokviharban.
A sors keze újra lecsapott Darcia megjelenésével, aki szörnyű átalakuláson ment keresztül Hamona elvesztése feletti fájdalmának és Jaguara mérgének köszönhetően. Kegyetlen rasszizmussal kijelentette az emberek iránti lenézőségét, majd fegyvert vett elő, amit Quent fele szegezett...
A zöld horizontot lövés rázta meg, mely minden tekintetet döbbenten a velős robaj fele szegezett, majd a hangtalan levegőben Toboe kifeszített teste úszott végig és bukott alá...
A fiú a vadász elé ugrott, aki szintén nem kerülhette el a sorsát...A halál felvilágosodást és csöppnyi vígaszt hozott, amint a kölyök a férfi karjaiban aludt el szelíd simogatások közt hunyva le bágyadt, álmos szemeit, melynek függönye mögött újra találkozhatott a „nagyijával”, miközben Quentbe az érintés felismerően belehasított, amint ráeszmélt, hogy ki is volt az, aki hajdanán megmentette a fagyhaláltól testének melegével...
Gyász, könnyek, vonítások és egy altató, mennyei dalocska...
Így búcsúzott el Toboe a többiektől, akik későn értek oda...
Tsume odahajolt hozzá, és egyedül neki elmesélte a titkát, hogy honnan szerezte a sebhelyét, majd egyetlen, első és utolsó könnynek adott életet, mielőtt elköszönt volna a törpétől, aki megtanította a szeretetre...
A nehéz út folytatódott, a Paradicsom Cheza szerint előttük, nagyon közel várt rájuk. Hubb nem bírta tovább, aki egy szivarral intett békét a Földnek. Kiba a magasba csapta a tekintetét az ismerős, fenyegető hang fele, majd az északi fények kísérteties függönyében fürödve megjelent a felemás szemű Darcia, aki sötét bundájú farkas alakban rávicsorított a nézőkre...
Többen is voltak benn, a nyílt nap miatt a városban tartózkodó „következő év” is eljött erre az alkalomra: a Wolf's Rain utolsó részére. A dermesztő és váratlan véget ígérő alkotás meglepő és hatásos hangulata már a legelső filmkockákkal nehezedett rá a nézőkre. Csak egy-két halk pisszegés csivitelt a levegőben. Majd a felháborítóan megírt egyszerre szép és csúnya befejezés után következett a felkapcsolódó villanyban az értelmezés, a vitatkozás, amit nagyon élveztem és szerintem mindenki. Mert azért ott van a füle és a farka is, csak le van lapulva és be van húzódva. A sokadszorrai nézés után én már tisztában voltam mindennel. Majdnem mindennel...
Valami csak mégjobban elméjült bennem. A Wolf's Rain azon alkotások közé tartozik, amik mindig adnak valami újat. Számomra nem csak az volt, hogy az iskolámban nézhettem meg másokkal, de a kellemes agyalás, kérdések és agyafúrt válaszok még engem is megleptek: hoppá, erre én nem is gondoltam. Az élményt fokozta az az üdítő és jóleső tény is, hogy a vetítés egy kis része és maga a film is kamerára került, az általam megszerkesztett klipppel: a Heaven's not enough című számának lágy és a Stray kellemesen visszhangzó dallamával együtt.
A vitatkozást, a filozófikus elemek boncolgatása és néhány megemlékező kérdés után pedig következett a dolgozat. Vélemények... 3 felolvasásra is került, melyek közül meg kellett találni a kakukktojást.
Az egész vetítést egy szintén általam összevágott klipp zárta le Enya May it be-jével. Méltó és gyönyörű befejezés volt, amit nagyon élveztem, nagyon kellemes élmény volt a számomra, amire biztos sokáig fogok emlékezni.
Büszke vagyok magamra. Mert tudtam a végét, mégsem törtem meg és nem adtam ki semmit sem...Egyvalaki meg is jegyezte ezzel kapcsolatban: Pali, jól csináltad.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
