Újságcikk
Fehér 2006.12.26. 18:47
Ez egy cikk, amit én írtam a Séta című újságírói program keretében. A szerkesztőségi látogatáson agyon voltam dicsérve érte, ugyanis én voltam az első, aki a korlátokon áthajolva saját témát pötyögött be, emellett a mosolyogtató és üdítő történetecske keretében azt is megsúgták az újságírónők, hogy mennyire kétségbe voltak esve az anime szó terén, amit nemes egyszerűséggel át akartak javítani animációs rajzfillmre, mire egy hallgatózó kolléga felvilágosította őket a tényleges jelentéséről. Vidáman nevetve közölték, hogy ezzel is bölcsebbek lettek. A cikk a helyhiány miatt kissé meg lett szabva, de itt van az eredeti, teljes verzió is:
A már hagyománnyá váló Pesti anime találkozó ismét bebizonyította, hogy a sokak által megszólt Japán rajzfilmek megvetették lábukat hazánkban és nagy népszerűségnek és rajongói tábornak örvendve széles korosztályt szórakoztatnak, kicsiktől az öregekig mindenki megtalálja kedvenc műfajait a romantikustól kezdve a horror klasszikusaiig. A rendezvényen különböző kiadók árulták a mangákat, azaz a Japán képregényeket. A manga sokban különbözik a nyugati rokonától, elsősorban terjedelme miatt, ugyanis a szegényes, vékonyka füzetek helyett vaskos kötetekre kell gondolnia az olvasónak, melyekben fekete-fehér rajzok peregnek le a szem előtt, szinte folyamatos és részletes mozgással, mely egy előttünk megelevenedő film részletes forgatókönyvére emlékeztetnek. Természetesen meg van az ára egy ilyen kötetnek, a legolcsóbbak ára 2000 Ft-nál kezdődik. Bennem égett az elhatározás, miután sikeresen bejutottam a rendezévényre, megveszem kedvenc animém manga változatát, melynek borítóját merengve és vágyakozva néztem hosszú, extatikus perceken keresztül a számítógép monitorján. Kettő kötetben adták ki, fejenként 3000 Ft-tal soványított volna meg. Csak az egyiket tudtam volna megengedni magamnak. Miután sikeresen bejutottam az épületbe, a pultok előtt hullámzó, hatalmas tömegen át azonnal kiszúrtam az imádott és hőn vágyott két kötetet, s pánik uralkodott el rajtam, hogy valaki előbb fog lecsapni rá, ezért az eleven erdőségen átpréselve magam, megkérdeztem az eladót, hogy mennyibe kerül egy kötet. Közölte velem, hogy a kettőt csak egyszerre adja el, ami miatt egy pillanatra le is lombozódtam, majd elkerekedett és döbbent szemekkel fel is villanyozódtam, amint kijelentette a meglepő árat, ami szíven ütött: 2400 Ft. Habozás nélkül a pénztárcámba nyúltam, egy álomnak hittem. A kettő kötetet hihetetlenül olcsón megvettem, ráadásul csak ez a két példány volt belőle, így amikor elmentem a rajongókkal szemben az ujjaim közt virító farkasok képeivel, vágyakozó irigységgel kérdezgették, hogy hol szereztem be őket, én pedig önelégült sajnálkozással jelentettem be, hogy már nincs több, a vásár egyetlen, két Wolf's Rain mangája az enyém, méghozzá álomáron a horrorisztikus 6000 helyett...Miután kiértem a tömegből a finom és kellemes tapintású két könyvecskével, sejtenem kellett volna, hogy túl szép, hogy igaz legyen, így mikor boldogan belelapozgattam a gyönyörűen rajzolt oldalak közé, a mosoly az arcomra fagyott. Angolnak kellett volna lennie, de ismeretlen és érthetetlen vonalak meredtek rám a buborékok vakítóan fehér terein hízva: Japán volt a szöveg... Egy eredeti, Japán mangát vettem!
Rosszul éreztem magam, de ma már nem bánom és boldog vagyok, mert a történet jól ismert a számomra, így nem kell amiatt aggódnom, hogy semmit sem értek belőle, mert a rajzok így is beszélnek. Sajnos a képregény és a belőle készült sorozat nem egy és ugyanaz, így majd összeestem, mikor megláttam, hogy kedvenc női szereplőm a főgonosz oldalán áll.-Miért? Miért, Blue?-kiabáltam magamban.
De így se bánom annyira...Csak egy kicsit...Végülis...Eredeti, szép és gyönyörű...
Nem tudom megmondai, hogy megvettem volna-e, ha tudom hogy valóban eredeti és nem fogom tudni elolvasni a szövegét. Maximum...Megtanulok Japánul...
|